Alexandre Bigot
Született	1862. november 5.[1][2][3][4][5] Mer
Elhunyt	1927. április 11. (64 évesen)[2][5][6] 1927. április 27. (64 évesen)[7] Párizs 15. kerülete
Állampolgársága	francia
Foglalkozása	keramikus kémikus
Iskolái	Caen Normandie Egyetem
Sírhelye	Cimetière parisien de Bagneux (Division 21, Ligne 8)
Alexandre Bigot aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Alexandre Bigot témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Alexandre Bigot (Mer, 1862. november 5. – Párizs, 1927. április 27.) az építészeti kerámiára szakosodott francia keramikus volt.

Miután egy ideig Paul Beyer (1873-1945) mellett dolgozott Svájcban, 1889-ben felállította saját műhelyét Merben (Loir-et-Cher). Nagy segítségére volt munkájában vegyipari végzettsége, aminek révén sokféle mázt tudott előállítani.

A századforduló közeledtével, a szecesszió stílusának előretörésével egyre inkább divatba jött a keramika építészeti alkalmazása. 1897-ben ez a műfaj még csak szerény reprezentációt kapott az akkori párizsi világkiállításon, de utána olyan kereslet támadt e termékek iránt, hogy Bigot üzemét részvénytársasággá alakította és Párizsban is létrehozott egy telephelyet, Merben pedig már 150 főt alkalmazott és 10 kemencét működtetett. Gyára magas hőfokon égetett kőcserépárut, úgynevezett grês flemmés-t gyártott. Ez a technika alkalmas volt a modern épületek falfelületeinek burkolására, de díszedényeket is lehetett készíteni vele. Felületüket különleges mázzal borította, amelyek időnként megfolytak a plasztikákon. Savval maratva matt felületeket is ki tudott alakítani.

Korának legnagyobb szobrászaival és építészeivel dolgozott együtt. Művei rendkívül változatosak voltak, egyedi műremekektől egészen az egyszerűbb építészeti elemekig. Az 1900-as párizsi világkiállításon aranyérmet nyert.

Kerámiáinak stílusa a historizmus, az eklektika és a szecesszió között váltakoztak, nem kötelezte el magát egyetlen irányzat sem, számára az anyag, a máz voltak fontosak.

1914-ben Alexandre Bigot teljesen felhagyott a művészeti tevékenységgel és a kerámiaiparban helyezkedett el tanácsadóként.

Az ottani, Jules Lavirotte építésszel közösen létrehozott pavilonját a világkiállítás lebontása után Radisics Jenő, a Magyar Iparművészeti Múzeum akkori főigazgatója a rendelkezésére bocsátott állami keretből megvásárolta és Budapestre szállíttatta. A csaknem 13 tonnás anyag a múzeum pincéjébe került és sorsa a feledés lett. 2013 áprilisától állították ki először a szecessziós kerámiaművészetnek ezt a nagyszerű gyűjteményét.

• Az Iparművészeti Múzeum kiállításának feliratai

A Wikimédia Commons tartalmaz Alexandre Bigot témájú médiaállományokat.