A Szlovák Egyetemen végzett szlovák-francia szakon, majd 1944-ben részt vett a szlovák nemzeti felkelésben a Čapajev partizáncsoport tagjaként. 1945-ig a felszabadult Huszton dolgozott, mint kormányzati tisztviselő.
A háború után visszatért Kassára és szerkesztőként dolgozott a Národná obroda napilapnál. 1945 és 1948 között Párizsban élt és párhuzamosan a Sorbonne-n, a Politikai Tanulmányok Intézetében és az IDHEC Filmiskolában folytatott tanulmányokat. Ez idő alatt a Radio Praha párizsi szerkesztőjeként is dolgozott.
1948. november 15-től az ENSZ Közgyűlésén a csehszlovák kormány küldöttségének alkalmazottja volt. A miniszterelnök, Vladimír Clementis titkárságán tevékenykedett. 1949 és 1972 között különböző pozíciókban dolgozott a csehszlovák állami filmgyártásban Pozsonyban. A Koliba szlovák filmgyárnál volt többek között előadó, dramaturg, forgatókönyvíró.
1963-tól a Pozsonyi Zene- Színház- és Filmművészeti Főiskola (VŠMU) modern művészeti szeminárium előadója, oktatója volt. 1972-ben politikai okokból eltávolították a főiskoláról és művei kiadását is betiltották. 1972 és 1987 között a Szlovák Nemzeti Galéria tanácsadójaként dolgozott. 1974-től együttműködött a titkos rendőrséggel (ŠtB) IRIS néven.[7] 1989-ben a bársonyos forradalom után ismét számos irodalmi és kulturális területen tevékenykedett.
1965-tól a párizsi Patafizikai Mozgalomnak, 1977-től a cseh és szlovák szürrealista társaság tagja volt. 2003-tól elnöke volt a selmecbányai francia nyelvű Capalest fesztiválnak, melyet Michel de Maulne, a párizsi Théâtre Molière igazgatója alapított.
Családja
1955-ben feleségül vette Dagmar Wondrašekovát. 1956-ban született Martin, 1958-ban Albert fia. Idősebb fia Martin fotográfus lett.
