Szomszédai: észak felől Kisvárda, kelet felől Anarcs, délkelet felől Gyulaháza, délnyugat felől Nyírtass, nyugat felől Pátroha, északnyugat felől pedig Rétközberencs. A legközelebbi város a 6 kilométerre fekvő Kisvárda.
Megközelítése
A település területén áthalad a 4-es főút, így az ország távolabbi részei felől ez a legfontosabb közúti megközelítési útvonala. Lakott területeit azonban a főút szinte egyáltalán nem érinti, azok között csak a 4145-ös út, illetve az abból kiágazó 41 104-es számú mellékút húzódik végig. Zsákfalunak számító északnyugati szomszédjával, Rétközberenccsel a 38 139-es számú mellékút köti össze.
A hazai vasútvonalak közül a (Budapest–)Budapest–Záhony-vasútvonal érinti, amelynek egy megállási pontja van itt. Ajak megállóhely a belterület északnyugati szélén helyezkedik el, közúti elérését a 4145-ös útból kiágazó 38 325-ös számú mellékút teszi lehetővé.
Története
Emlékkő
Az egyik legrégibb szabolcsi település. Családnévből származó nevének első, 1270-ből fennmaradt írásos alakja Ayac.IV. Béla és V. István királyi adományaként kunok telepedtek ide, akik fokozatosan beolvadtak a magyarságba.
A 18. századbanszlovákokat, majd Heves megyéből magyarokat telepítettek be, akik a falu egy-egy különálló részét foglalták el. Így 4 falurész alakult ki: Nagyajak (Magyarvég), Faluderék, Kisajak és Tótvég.
A hevesi betelepülők magukkal hozták a dohánytermesztés mesterségét.
2001-ben a település lakosságának 98%-a magyar, 2%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[5]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 89,9%-a magyarnak, 1,6% cigánynak mondta magát (10,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 55,4%, református 10,6%, görögkatolikus 20,8%, felekezeten kívüli 0,6% (12,2% nem válaszolt).[6]
2022-ben a lakosság 93,3%-a vallotta magát magyarnak, 0,9% cigánynak, 0,2% ukránnak, 0,2% németnek, 2,1% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (6,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 44,1% volt római katolikus, 16,8% görög katolikus, 12,6% református, 0,3% egyéb keresztény, 1,3% felekezeten kívüli (24,4% nem válaszolt).[7]
Hagyományok
A település híres népviseletéről. Régen már a gyermek születésétől kezdődően megvoltak a szigorú, a gyermek 4 éves koráig nemtől független szabályok az öltözködést illetően. Ezután természetesen nemenként és korosztályonként változtak; a ruha színe egyre sötétebb lett. Ötven év felett már csak feketében jártak az emberek.
Sajátos ruhaviselési szokás alakult ki a faluban: a nők a hónap négy vasárnapján más-más színű, egyedi szabású ruhát hordtak. Ez alól csak május és október hónapok voltak a kivételek (vallási okokból). Ez a szokás még az 1960-as években is megvolt. Azonban az ajaki ruhát csak a településen belül hordták. Ha elutaztak valahová, akkor azt ún. idegenes ruhában tették.
A vasárnapi mise „kötelező” volt. A háziasszonyok és a kisgyermekek kora reggel, a fiatalok és a férfiak 10 óra körül indultak egész utcát betöltő menetükkel a templomba.
Hagyományai voltak-vannak a faluban a szövésnek is: az ún. retkes, rózsás, szegfűs. csillagos és dült rózsás minták terjedtek el, a fehér vászonkendőbe piros, zöld és kék színű mintákat szőttek. Az ünnepi kendőt (kakasos és kelyhes minta váltakozva) csak kevesen tudták elkészíteni, generációnként egy-két ember a faluban.
Ma a hagyományőrzésről az óvoda, az iskola, illetve a citera- és néptánccsoportok gondoskodnak.
↑Cite web-hiba: az url paramétert mindenképpen meg kell adni! (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. február 23.)
