Hétéves korától tanult zongorázni, tizenegy évesen már Liszt műveit játszotta. A középiskola befejezése után már turnékra járt, és sikereket aratott szólóival. Az ötvenes évek elején vette fel az iszlám vallást, és az „Ahmad Jamal” nevet. 1951-ben megalakította The Three Strings nevű trióját Eddie Calhoun bőgős és Ray Crawford gitáros részvételével, amellyel a New York-i Embers Clubban léptek fel, itt fedezte fel őket az Okeh Records. Első lemezük az Ahmad's Blues volt, melyet több is követett az ötvenes években, jelentős inspirációt adva Miles Davisnek. Később Israel Crosby lett a bőgős, Crawfordot pedig Vernel Fournier dobos váltotta. 1958-tól a chicagoi Pershing Hotel házizenekara voltak. A But Not for Me élő albumuk két évig vezette az eladási listákat, ezen jelent meg először Jamal Poinciana című közismert száma. Az anyagi siker lehetővé tette The Alhambra nevű klubja megnyitását.
Jamal aktív volt triójával, melynek tagjai James Cammack és Idris Muhammad voltak. Albuma, a 2008-as It's Magic „Év Albuma Díj”-at kapott a neves francia Jazzman Magazine-tól,[7] és az amerikai közszolgálati rádió is beválogatta az év albumai közé.[8]
Díjak
1959: Entertainment Award, Pittsburgh Junior Chamber of Commerce
1980: Distinguished Service Award, City of Washington D.C., Anacostia Neighborhood Museum, Smithsonian Institution
1981: Nomination, Best R&B Instrumental Performance („You're Welcome”, „Stop on By”)
1986: Mellon Jazz Festival Salutes Ahmad Jamal, Pittsburgh, Pennsylvania
1987: Honorary Membership, Philippines Jazz Foundation
1994: American Jazz Masters award, National Endowment for the Arts
2001: Arts & Culture Recognition Award, National Coalition of 100 Black Women
2001: Kelly-Strayhorn Gallery of Stars, for Achievements as Pianist and Composer, East Liberty Quarter Chamber of Commerce
