Korán megmutatkozó tehetsége elismeréséül már 1825-ben megkapta a Római Díjat. Akárcsak mestere, Boïeldieu 1839-ben Szentpétervárra ment az orosz cár meghívására, azonban nem fogadta el mestere neki felajánlott pozícióját.
1844-ben az Institut de France-hoz tartozó Francia Szépművészeti Akadémia tagjává választották.
1847-ben vitába keveredett a Théâtre National de l'Opéra-Comique vezetésével, és részt vett a Théâtre National megalapításában. A vállalkozás anyagi gondok miatt már 1848-ban kénytelen volt becsukni kapuit. Hogy jövedelemhez jusson, Adam ekkoriban kezdett el cikkeket írni, majd apja utódja lett a konzervatórium zongoratanszakán.
Adósságaitól csak 1853-ra tudott megszabadulni. Utolsó műve, a Les Pantins de Violette című operett megírását követő néhány napon belül meghalt.
Művei
Műveinek nagy része nem állta ki az idő próbáját, így számos sanzonja és zongoradarabja sem. Igazi jelentősége a színpadi zene alkotásában nyilvánult meg. Operái közül főleg A longjumeau-i postakocsis, balettjei közül pedig a korszakalkotó Giselle, az ún. ballet fantastique, amelyben a táncosok először álltak lábujjhegyre spicc-cipőben,[1] ma is ismert és népszerű.
