Aczél Endre, szül. Alter Ármin, névváltozat: Atzél, írói álnevein: Alterego, Mucsai, Sanyaró Vendel, Szekant, ae[2] (Ungvár, 1865. március 13. – Budapest, 1935. június 11.)[3] újságíró, lapszerkesztő, regényíró.
Élete
Alter Sámuel és Tüchler Róza fiaként született izraelita családban. Eleinte jogásznak készült, Budapesten és Bécsben jogi tanulmányokat folytatott. Ezután a Borsszem Jankó című élclap munkatársa, később szerkesztője volt. Ő teremtette meg, és éveken keresztül írta a Mucsa című rovatot, ami a vidéki élet elmaradottságait figurázta ki jóindulatúan. 1892-től cikk- és tárcaíróként dolgozott a Magyar Újságnál, ahol Alterego álnév alatt közölt elmésen szatirikus karcolataival magára terelte a figyelmet. 1893-tól szerkesztette a Honvéd című napilapot,[4] 1894-től pedig a Fővárosi Lapok főmunkatársa volt. Írásai megjelentek az Egyenlőség hasábjain is.
1896-tól felelős szerkesztője volt a Rendőri Lapoknak, 1901-ben a Pesti Újság, később pedig az Új Hírek című bulvárlap szerkesztő-tulajdonosaként működött 1918-ig. 1901–02-ben a Közélelmezés című lap szerkesztőjeként is dolgozott. Szerkesztette – Szabó Endrével közösen – az Üstökös című lapot, majd Lenkei Henrikkel együtt az Életet. Két humoros regénye is megjelent, melyekkel nagy sikert aratott.
Felesége Widder Hedvig (1873–1946)[5] volt, Widder Péter orvos és Widder Katalin lánya, akivel 1895. április 18-án Budapesten, a Terézvárosban kötött házasságot.[6] Gyermekei Aczél Magda (1897–1965), István és György.
