Ennek a lapnak a címében vagy szövegében az arab nevek nem a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadott magyaros átírás szerint szerepelnek, át kellene javítani őket.
Ahmad Huszeín es-Sar (arabul:أحمد حسين الشرع, Aḥmad Ḥusayn aš-Šar),[3] ismertebb nevén Abu Mohammad el-Dzsúlání (arabul:أبو محمد الجولاني, Abū Muḥammad al-Jawlānī)[4][5] (Rijád, 1982. október 29. –) szíriai militáns vezető, 2017 óta a Tahrír as-Sám politikai és félkatonai szunnita iszlám szervezet második emírje.[6] Szaúd-Arábiában született szíriai száműzöttek gyermekeként, családja az 1980-as évek végén tért vissza Szíriába.[7] Mielőtt 2016-ban megszakította kapcsolatait az al-Kaidával,[8] Dzsauláni az al-Kaida egykori szíriai ágának, az an-Nuszra Frontnak volt a vezetője.[9]
Az al-Kaidával való szakítása után el-Dzsúlání nemzetközi legitimitásra törekedett azzal, hogy a globális dzsihadista célok helyett a szíriai ügyekre összpontosított. Csoportja kormányzatot hozott létre az általa ellenőrzött területen, ahol adót szedtek be, közszolgáltatásokat nyújtottak és személyi igazolványokat adtak ki a lakosoknak, bár a tekintélyelvű módszerek és a kritikusok elhallgattatása miatt bírálták.[7] Az Egyesült Államok külügyminisztériuma 2013 májusában a „Speciálisan Megjelölt Globális Terroristák” közé sorolta el-Dzsúlánít,[10] négy évvel később pedig 10 millió dolláros nyomravezetői díjat ajánlott az elfogásához vezető információkért.[11][12][13] A felajánlott díjat 2024 decemberében visszavonták, miután találkozott egy amerikai küldöttséggel.
Az "el-Dzsúlání" felvett név a szíriai Golán-fennsíkra utal, melynek nagyobb része Izrael által megszállt terület az 1967-es hatnapos háború óta.[14] el-Dzsúlání 2014. szeptember 28-án nyilatkozatot adott ki, amelyben kijelentette, hogy harcolni fog az "Egyesült Államok és szövetségesei" ellen, és felszólította harcosait, hogy ne fogadják el a nyugati segítséget az Iszlám Állam elleni harcukban.[15] Az utóbbi években azonban mérsékeltebb képet mutatott magáról, ami azt sugallja, nem áll szándékában a nyugati nemzetek elleni háború, és megfogadta, hogy megvédi a kisebbségeket.[16][17]
Ifjúkora
Családi háttér
Ahmed Husszein családja a szíriaiGolán-fennsíkról származott. A családot 1967-ben költöztették ki, miután a hatnapos háború során izraeli megszállta e területeket. Dzsauláni apja, Husszein al-Sár'a a szíriai nasszeristák arab nacionalista diákaktivistája volt. A szíriai neo-baaszisták bebörtönözték az 1961-es és 1963-as államcsínyt követően elindított nasszerista tisztogatások során, amelyek szétverték az Egyesült Arab Köztársaságot, és hatalomra juttatták az arab szocialista Baasz pártot.[18]
Dzsauláni apja később megszökött a börtönből, hogy 1971-ben Irakban fejezze be felsőfokú tanulmányait. Ebben az időszakban Jordániába utazott, hogy együttműködjön a Palesztinai Felszabadítási Szervezettel. Miután az 1970-es években visszatért Szíriába - amely akkor Hafez el-Assadperszonalista diktatúrája volt - Dzsauláni apja ismét börtönbe került. Később szabadon engedték, és Szaúd-Arábiában kapott menedékjogot.[18]
A paraszti hátterű Husszein al-Shar'a, aki a bagdadi egyetemen végzett közgazdászként, a szaúdi olajiparban dolgozott, és számos könyvet adott ki arabul arról, hogy a természeti erőforrások, például az olaj hogyan járulhatnak hozzá az arab világ fejlődéséhez, felgyorsítja a régió gazdasági integrációját, és hogy a gazdasági többlet milyen módon fektethető be olyan kulcsfontosságú ágazatokba, mint az oktatás, a mezőgazdaság és a katonaság.[19]
Fiatalkori évei Szíriában
El-Dzsúlání 1982-ben született a szaúd-arábiai Rijádban, ahol apja olajmérnökként dolgozott 1989-ig. Abban az évben az el-Dzsúlání család visszatért Szíriába, ő pedig Damaszkusz Mezzeh negyedének keleti villáiban nőtt fel és élt egészen 2003-as Irakba költözéséig.[20][21]
Szíriai éveiben el-Dzsúlání egy városi középosztálybeli családban nőtt fel, édesanyja tanár volt, apja pedig Mahmúd al-Zoubi miniszterelnök olajipari tanácsadója volt. El-Dzsúlánít úgy írták le, mint manipulatív, intelligens, introvertált, jó megjelenésű és egy alavita lánnyal ápol érzelmi kapcsolatot, amelyet mindkét család elutasítana.[19]
Katonai és politikai karrier
Iraki háború
Fénykép el-Dzsúláníról, miután 2006-ban elfogták az amerikai erők Irakban
A Frontline-nak adott 2021-es interjúja szerint el-Dzsúlání kijelentette, hogy 2000-ben a második intifáda idején radikalizálódott, amikor 17 vagy 18 éves volt. „Elkezdtem azon gondolkodni, hogyan tudnám teljesíteni a feladataimat, megvédeni a megszállók által elnyomott népet” – mondta.[22][23]
A 2001. szeptember 11-i támadások[19] után el-Dzsúlání néhány héttel a 2003-as iraki háború előtt busszal utazott Damaszkuszból Bagdadba, ahol gyorsan felemelkedett az Iraki Al-Kaida (AQI) soraiban.[22]A Times of Israel újság azt állította, hogy el-Dzsúlání közeli munkatársa volt az AQI vezetőjének, Abu Musab al-Zarqawinak.[4]
A Frontline-nak adott 2021-es interjújában azonban el-Dzsúlání tagadta, hogy valaha is találkozott volna al-Zarqawival, és azt állította, hogy csak az al-Kaida alatt szolgált gyalogosként Irakban az amerikai megszállás ellen. Az iraki polgárháború 2006-os kitörése előtt el-Dzsúlánít az amerikai erők letartóztatták, és több mint öt évre bebörtönözték, különböző létesítményekben tartották fogva, köztük Abu Ghraibban, Camp Buccában, Camp Cropperben és az al-Tajji börtönben.[24]
Szíriai polgárháború
Szíriai felkelés és az an-Nuszra megalapítása
A 2011-es szíriai polgárháborúval egy időben történő börtönből való kiszabadulása után el-Dzsúlání jelentős pénzügyi támogatással a birtokában Szíriába ment. Az al-Kaida iraki vezetésével fennálló feszültségek ellenére el-Dzsúlání megállapodást kötött Abu Bakr al-Bagdadivalaz al-Kaida szíriai ágának, Dzsabhat an-Nuszrának a létrehozásáról. A csoport 2013-ig szövetségben állt az Iszlám Állam iraki ágával. Idővel el-Dzsúlání kezdett elhatárolódni a transznacionális dzsihadista ideológiától, és egyre inkább szír nacionalista irányba fordult el.[22]
Az Iszlám Állam kezdetben harcosokat, fegyvereket és forrást biztosított el-Dzsúlánínak az al-Kaidaszíriai ágának létrehozásához. El-Dzsúlání ezeket a terveket az Iszlám Állam iraki ágának vezetőivel együtt valósította meg, a börtönből való szabadulása után.[18]
el-Dzsúlání 2012 januárjában hivatalosan is az an-Nuszra Emírje lett. Az év decemberében az Egyesült Államok külügyminisztériuma terrorista szervezetnek minősítette a Jabhat al-Nusra-t, és az iraki Al-Kaida (más néven Iszlám Állam ) álneveként azonosította.[25] el-Dzsúlání vezetése alatt az An-Nuszra Szíria egyik legerősebb terroristacsoportja lett.[4]
Konfliktus az ISIL-lel
el-Dzsúlání 2013 áprilisában került előtérbe, amikor elutasította al-Bagdadi azon kísérletét, hogy az An-Nuszrát az Iszlám Államba olvasztja be, ezzel létrehozván az Iraki és Levantei Iszlám Állam (ISIL) nevű terrorszervezetet. A javasolt egyesülés megszüntette volna az Al-Nuszra autonómiáját, minden vezetőjét Abu Bakr al-Bagdadi közvetlen irányítása alá helyezte volna. Az an-Nuszra függetlenségének megőrzése érdekében el-Dzsúlání hűséget fogadott közvetlenül az al-Kaida vezetőjének, Ajman al-Zavahirinek, aki támogatta el-Dzsúlání függetlenségi törekvését.
Az An-Nuszra csatlakozott az al-Kaidához, ám al-Bagdadi folytatni kívánta a két terrorista csoport egyesítését, ami fegyveres összecsapásokhoz vezetett az an-Nuszra Front és az ISIL között Szíria területén.[26][4]
Az an-Nuszra újjáéledése
2015 májusának végén, a szíriai polgárháború idején el-Dzsúlání arcát elrejtve interjút adott az Al Jazeera katari hírtelevíziónak. A genfi békekonferenciát bohózatnak minősítette, és azt állította, hogy a Nyugat által támogatott Szíriai Nemzeti Koalíció nem képviseli a szíriai népet, és nincs szárazföldi jelenléte Szíriában. El-Dzsúlání megemlítette, hogy az an-Nuszrának nem áll szándékában nyugati célpontok megtámadása, és elsődleges célja az el-Aszad szíriai kormány, a Hezbollah, valamint az Iraki és Levantei Iszlám Állam elleni harc.[27]
Amikor az al-Nuszra a háború utáni Szíriával kapcsolatos terveiről kérdezték, el-Dzsúláníkijelentette, hogy a háború befejezése után az ország összes frakciójával konzultálni fognak, mielőtt bárki "iszlám állam létrehozását" fontolgatja. Azt is megemlítette, hogy az an-Nuszra nem veszi célba az ország alavita kisebbségét, annak ellenére, hogy azok támogatják az Aszad-rezsimet. "A mi háborúnk nem az alaviták elleni bosszú, annak ellenére, hogy az iszlámban eretnekeknek tartják őket."[27] Az interjúhoz fűzött kommentár azonban kijelenti, hogy el-Dzsúlání azt is hozzátette, hogy az alaviták magukra maradnak mindaddig, amíg fel nem hagynak hitük olyan elemeivel, amelyek ellentmondanak az iszlámnak.[28]
Jabhat Fateh al-Sham
2016. július 28-án el-Dzsúlání egy videóüzenetben bejelentette, hogy a Dzsabhat al-Núszra nevet Jabha t Fateh al-Sham-ra (Szíria meghódításának frontja) fogja átnevezni.[29] Bejelentésében el-Dzsúlání kijelentette, hogy az átkeresztelt csoport "semmilyen külső entitással nem állt kapcsolatban". Míg egyes elemzők ezt az Al-Kaidától való szakításként értelmezték, el-Dzsúlání nem említette kifejezetten a szervezetet, és nem vonta vissza Ajman al-Zavahirinek tett hűségesküjét sem.[30]
A Tahrir al-Sham (HTS) megalakulása
2017. január 28-án el-Dzsúlání bejelentette a Jabhat al-Fath al-Sham feloszlatását és egy nagyobb szír iszlamista szervezettel, a Hayat Tahrir Al Sham-mel ("A Levante Felszabadításáért Mozgalom" vagy HTS) való egyesülését.[18] Az Egyesült Államok szíriai nagykövetsége kijelentette, hogy "A HTS magja az an-Núszra, egy terrorista szervezet. Ez a megjelölés attól függetlenül érvényes, hogy milyen nevet használ, vagy milyen csoportok olvadnak bele." A nagykövetség úgy jellemezte a HTS megalakulását, mint a „szíriai forradalom eltérítésére” irányuló kísérletet, nem pedig a mérséklődés irányába tett lépést.[31]
Ennek ellenére a HTS prioritásként kezelte az Al-Kaida és az ISIS elleni küzdelmet. A HTS sikeresen legyőzte az ISIS-t, az Al-Kaidát és a legtöbb ellentétes erőt a területén, ellenőrzését kiterjesztette Idlib kormányzóság nagy részére.[18]
Idlibi kormányzás
Katonai helyzet az ellenzéki offenzívák előtt 2024 végén. Tahrir al-Sham (fehér) és a szíriai kormány (piros) birtokában lévő területek.
el-Dzsúlání kormányzása alatt Idlib jelentős fejlődésen ment keresztül, és Szíria leggyorsabban növekvő régiójává vált annak ellenére, hogy történelmileg a legszegényebb tartománya volt. A környéken új luxus bevásárlóközpontok, lakótelepek épültek, valamint éjjel-nappali áramszolgáltatás létesült. Az oktatási létesítmények közé tartozik egy 18.000 hallgatóval rendelkező egyetem is. Kormányzatát azonban bírálat érte adópolitikája miatt, ideértve a Törökországból származó árukra kivetett vámot és a csempészett áruk ellenőrzőponti díjait, valamint a török líra leértékelődésének gazdasági hatását, amely ezen régió leginkább használt valutája volt.[32]
2024. márciusában Idlib kormányzóságban széleskörű tiltakozások törtek ki el-Dzsúlání uralma ellen, a demonstrálók az „ Iszkát al-Jolani ” („Le Dzsaulánival”) szlogent skandálták, ami az Aszad-rezsim elleni korábbi tiltakozásokra emlékeztetett. Több mint egy hónapon keresztül tiltakozók százai, néha ezrei tüntettek Idlib településein.[32]
A zavargásokra reagálva el-Dzsúlání több engedményt is tett. Több száz foglyot engedett el, köztük volt helyettesét, Abu Maria al-Qahtanit, akit 300 másik emberrel együtt tartóztattak a tisztogatások során. Helyi választásokat és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült emberek számára munkahelyzeremtést ígért.[32]
Törökország, amely korábban segített stabilizálni a tartományt azáltal, hogy csatlakoztatta azt elektromos hálózatához, és lehetővé tette az építőanyagok szabad bejutását, egyre jobban aggódott el-Dzsúlání befolyása miatt. Válaszul visszafogta az Idlib felé tartó kereskedelmet, ami hatással volt a HTS bevételére. A jelentések szerint el-Dzsúlání kétszer kísérelte meg más, török fennhatóság alatt álló területek elfoglalását Szíria északi részén.[32]
Lázadók hatalomátvétele (2024. november–december)
A szíriai ellenzék offenzívája, amely 11 nap alatt megdöntötte Aszad rezsimjét
2024. novemberének végén el-Dzsúlání vezette a HTS-t az Aszad-párti Szíriai Arab Hadsereg elleni Agresszió elleni támadásban.[33]
Aleppó elfoglalása során el-Dzsúlání utasította erőit, hogy ne "ijesszék meg a gyerekeket", a HTS kommunikációs csatornáin pedig felvételeket sugároztak a városban élő keresztényekről, akik folytatják szokásos életüket. Afram Ma'lui érsek kijelentette, hogy a hívőket nem érintik a vezetésbeli változások. Miután a rezsim erőit kiűzték a városból, el-Dzsúlání kijelentette, hogy "a sokszínűség erősség". A HTS gyorsan létrehozta a közigazgatási szerveket, hogy helyreállítsák az alapvető szolgáltatásokat, beleértve a szemétszállítást, az áramot- és a ivóvízszolgáltatást. A csoport általános Zakat Bizottsága megkezdte a sürgősségi kenyérkészletek szétosztását, míg a Gabonakereskedelmi és Feldolgozó Általános Szervezet üzemanyaggal látta el a helyi pékségeket. A Fejlesztési és Humanitárius Ügyek Minisztériuma arról számolt be, hogy az „Együtt visszatérünk” elnevezésű kampány keretében 65.000 vekni kenyeret szállítottak ki.[34]
December 6-án a CNN-nek adott interjújában el-Dzsúlání kijelentette, hogy az offenzíva célja Aszad eltávolítása a hatalomból, valamint ígéretet tett a kisebbségi csoportok védelmére.[16] Dareen Khalifa, az International Crisis Group munkatársa szerint el-Dzsúlání fontolóra vette a HTS feloszlatását a polgári és katonai kormányzási struktúrák megerősítése érdekében.[35] Kifejezte azon szándékát is, hogy megkönnyítse a szíriai menekültek hazatérését.[36]
December 8-án Mohammad Ghazi al-Dzsaláli szír miniszterelnök bejelentette, hogy a szíriai kormány átadja a hatalmat egy új választott kormánynak, miután el-Aszad távozott Damaszkuszból, el-Dzsúlání pedig bejelentette továbbá, hogy al-Dzsaláli „felügyeli az államot intézmények átadásáig”. Al-Dzsaláli később megjegyezte az Al Arabiának, hogy el-Dzsúlání a bejelentés előtt kapcsolatba lépett vele, hogy megvitassák az átadás-átvételi folyamatot.[37] 2024. december 20-án, a HTS tisztviselői és az amerikai diplomaták damaszkuszi találkozóit követően az Egyesült Államok visszavonta az el-Dzsúlání letartóztatásáért korábban felajánlott 10 millió dolláros jutalmat.[38]
↑„Interview-Abu Mohammad al-Jolani”, PBS Frontline, 2021. április 2. „Most of the information available on the internet is false... No, I didn't meet Abu Musab al-Zarqawi. Abu Musab al-Zarqawi was mostly present in Fallujah and Ramadi and around this region, and I was in Mosul during that time. I was a regular soldier. I wasn't involved in any major operations that I would meet al-Zarqawi.”
Ez a szócikk részben vagy egészben az Ahmed al-Sharaa című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.svg)
.jpg)