A vörös kör (franciául:Le Cercle rouge), egy 1970-ben bemutatott francia–olasz bűnügyi film, Jean-Pierre Melville rendezésében, Bourvil, Alain Delon, Gian Maria Volonté és Yves Montand főszereplésével. Érdekessége, hogy a főleg vígjátéki szerepeiről nevezetes Bourvil itt egy tapasztalt és kérlelhetetlen rendőr-főfelügyelőt alakít. Ez volt Bourvil utolsó előtti filmje halála előtt, és az egyetlen, ahol „André Bourvil” néven szerepel a színlapon.
Cselekmény
A film bevezető mottója: „A vörös kör rejtélyesnek tűnhet. Ráma Krisna szerint egy ízben Buddha rajzolta volna földre, mondván: a tévelygő emberek, még ha nem is tudnak egymásról, más dolgok történnek velük és más utakat járnak be, egy napon majd valamennyien összetalálkoznak a vörös körben. Esetünkben a tévelygő emberek: bűnözők.”
A történet Marseille-ben kezdődik, az események két szálon futnak. A marseille-i börtönben ülő profi bűnöző Corey (Alain Delon), jó magaviselete miatt öt év után, váratlan korkedvezménnyel szabadul. Utolsó éjszakáján felkeresi a korrupt főfoglár, aki tippet ad neki: egy párizsi ékszerüzlet kifosztásához nyújt pontos információkat. Corey először bizalmatlan de aztán elvállalja a munkát.
A marseille-i pályaudvaron eközben Mattei párizsi rendőr-főfelügyelő (Bourvil) egy Vogel nevű gyanúsítottat (Gian Maria Volonté) kísérve felszáll a Marseille-ből Párizsba tartó éjszakai vonatra. Bourgogne egy erdős területén Vogelnek sikerül kibújnia bilincséből és a vonatablakon át kiugrania. Mattei megállítja a vonatot, üldözőbe veszi Vogelt, többször rálő, de a szökevény egérutat nyer. Mattei riasztja a csendőrséget, a környéket nagy erőkkel és nyomkövető kutyákkal fésülik át, Vogel ellen körözést adnak ki.
Hajnalban a marseille-i börtönből szabadult Corey egyenesen régi bűntársához, Ricóhoz megy, aki sok pénzzel maradt adósa, és Corey volt barátnőjével él. Corey visszautasítja a Rico által felkínált csekket, és kényszeríti Ricót, adja át a széfjében tárolt összes készpénzt. A dühös Rico két embert küld utána, hogy szerezzék vissza a pénzét. Corey autót akar venni, de a szalon még zárva. Időtöltésből betér egy bezárni készülő biliárd-terembe, a dákó végére krétával vörös kört rajzol, és játszani kezd. Rico emberei rajtaütnek, de Corey egyiküket leüti, a másikat agyonlövi, ő maga sértetlenül távozik. Vásárol egy nagy amerikai Plymouth Fury személyautót, és azonnal elindul Párizs felé. A Ricótól és embereitől zsákmányolt pisztolyokat a csomagtartóba rejti. A rádióból értesül a fogolyszökésről. Hamarosan a csendőrség úttorlaszába ütközik, de okmányait rendben találják. La Rochepot-nál megáll reggelizni a Bel-Air autósétteremben.
Az árkon-bokron át gyalog menekülő Vogel kiér a párizsi országútra, éppen az étterem parkolójánál. A parkoló autókat végigpróbálva, Corey autójának csomagtartóját nyitva találja, elrejtőzik benne. Corey észreveszi, de nem szól, tovább indul. Egy néptelen tisztáson félreállva kiengedi Vogelt, aki először ráfogja Corey-ra a csomagtartóban talált fegyvert, de Corey megnyugtatja, hogy ő maga is ma szabadult a börtönből, és segít Vogelnek Párizsba, a biztonságba jutni. Vogel ismét elrejtőzik a csomagtartóban, és tovább indulnak. Később Rico újabb bérgyilkosai utolérik az autót és leszorítják az útról. Coreyt az út menti erdőbe viszik, hogy lelőjék, de nem számolnak a csomagtartóban rejtőző Vogellel, aki előbújva agyonlövi mindkettőjüket és megmenti Corey-t. Vogel immár Corey bűntársa, együtt indulnak tovább. Estére Párizsba érnek, ahol Corey öt év óta üresen álló, 16. kerületi lakásában szállnak meg.
Mattei főfelügyelő folytatja a szökött Vogel keresését. Tudja, hogy Vogel intelligens gengszter, nem lesz könnyű a nyomára akadni. Mattei mozgósítja besúgóit. Santit (François Périer), egy éjszakai klub tulajdonosát, Vogel régi bűntársát is nyomás alá helyezi, de a férfi nem akar együttműködni a rendőrséggel. Corey és Vogel előkészíti a Vendôme téri ékszerbolt kirablását, amelynek biztonsági rendszerét a korrupt főfoglár pontosan leírta Corey-nek. A zárak kiiktatásához egy mesterlövészre is szükségük van. Vogel ajánlásával Corey felhívja Jansent (Yves Montand), egy egykori rendőrt, aki elsőrangú fegyverszakértő és mesterlövész volt, de alkoholizmusa miatt lecsúszott. Corey a Santi-klubban találkozik Jansennel, aki csatlakozik az akcióhoz. Corey megegyezik egy orgazdával is. A körözött Vogel nem mutatkozhat, ezért Jansen látogat el az ékszerboltba, és elegáns úri vevőnek álcázva pontosan felméri a helyszínt. Egy éjjel a három férfi sikeresen végrehajtja az aprólékosan eltervezett rablást. Olyan hatalmas értékű zsákmánnyal távoznak, hogy orgazdájuk visszaretten az értékesítéstől. Új, nagyobb formátumú orgazdát kell keresniük. Santi szerez új vállalkozót, akivel a klubban találkozót beszélnek meg.
Mattei főfelügyelő sejti, hogy a rablás hátterében Vogel állhat. Kábítószer-birtoklás hamis vádjával letartóztatja Santi tizenéves fiát, hogy elengedéséért cserébe apját együttműködésre bírja. A vallatáskor kiderül, hogy a fiú valóban kábítószerezett, és eljárás alá kell vonni. Santi megtörik, és elmondja Matteinek, amit Corey-ről és Jansenről tud. A rendőrfelügyelő csapdát állít. Santi klubjában a megbeszélt találkozón az orgazda képében Mattei jelenik meg, és tárgyal Corey-val. Megbeszélik az ékszerek átadását és a vételárat. Az ügyletre másnap este az orgazda Louveciennes-i kastélyában kerül sor. Corey egyedül megy, de Vogel és Jansen titokban követi. A kastélyban Mattei fogadja az ékszerekkel érkező Corey-t, de Vogel, aki felismeri a rendőrfelügyelőt, fegyverrel rájuk tör, és kimenekíti Corey-t a zsákmánnyal együtt. A kerten át menekülő gengszterek tűzharcba keverednek az előbukkanó rendőrökkel, akik mindhármukat agyonlövik.
Bourvilnak ez volt egyik utolsó filmszerepe. A forgatáskor már tudta, hogy halálos beteg (mielóma multiplexben szenvedett), de mindenki elől eltitkolta. Morfium-injekciók segítségével volt ereje követni a forgatás tempóját.[4] Röviddel a film elkészülte után, 1970. szeptember 23-án elhunyt. „A vörös kör” októberi franciaországi bemutatását már nem érte meg. Az 1971-es Felszarvazták Őfelségét film főszerepét, melyet Gérard Oury neki szánt, Yves Montand vette át.
Ez Bourvil egyetlen filmje, ahol keresztnevével együtt szerepel a színlapon: „André Bourvil”.[5]
Bár nem szerepel a színlapon, egy kis kámeaszerepben feltűnik Mireille Darc, mint Santi klubjában virágot kínáló görl, aki piros rózsát ad az orgazdára várakozó Corey-nak, azaz Alain Delonnak, aki a forgatás idején saját élettársa volt.
Forgatási helyszínek
A belső jelenetek nagy részét a boulogne-i filmstúdióban vették fel (Boulogne-Billancourt-ban). A külső jelenetek valós, jól felismerhető színhelyeken játszódnak, Párizsban, Marseille-ben és más városokban:
Mattei felügyelő és a hozzábilincselt Vogel a Marseille-Blancarde vasútállomáson szállnak fel a Ventimiglia–Nizza-Párizs éjszakai „kék” expresszvonatra, a Train Bleu-re.
Corey az RN6-os főúton, Saint-Loup-de-Varennes-ben, Niépce szülővárosában, a fényképész útmenti emlékművénél találkozik az első rendőri ellenőrzéssel (esőben).
Corey La Rochepot-ban, Meursault-tól néhány kilométerre a Bel-Air autós étterembe tér be, ide érkezik a menekülő Vogel is (Az éttermet 1972-ben bezárták).
Párizsba érve elhaladnak a Conciergerie (a párizsi bűnügyi rendőrség központja) előtt.
_Montand_Volont%C3%A9_Delon.png)
.svg){kind=icon}
