Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Több ezer tüntető megsebesült[9] 1300[10]-1857[11] biztonsági megsebesült 1800[12]-2154[13] polgári és 406[14]-500[15] biztonsági személyt megöltek (Augusztus 17-ig) Összesen: 2206-2654 halott
a A polgári felkelés során 201-ben a szíriai ellenzék ugyanazt a szíriai zászlót használta, mint a szíriai kormány.[17][18]
A szíriai polgárháború felkelési szakasza 2011. március és július 28. között a tüntetések korai szakasza volt, melyre a Szíriai Arab Köztársaság hivatalai véres bevetésekkel reagáltak. A felkelés során elsősorban demokratikus reformokat, követeltek. Kisebb, elszórt tüntetések már 2011. januárjától voltak, melyek márciustól lettek sokkal szélesebb körűek.
A felkelés fontos jellemzője volt a baaszista Bassár el-Aszad vezette kormány elleni tüntetések sorozata, nagymértékű letartóztatásokra került sor, gyakoriak voltak a rendőri és a katonai erőszakos cselekmények, aminek a következtében több száz áldozat lett, és több ezren megsebesültek.
Annak ellenére, hogy Bassár el-Aszad megleckéztette a felkelőket, és egyik oldalt cenzúrázott, másik oldalt engedményeket adott, április végére világossá vált, hogy a helyzet kicsúszik az ellenőrzése alól, a szíriai kormány pedig több száz főnyi hadsereget vezényelt az utcákra.
A polgári felkelési szakasz alkalmat biztosított arra, hogy kinőjenek az ellenzéki katonai mozgalmak, nagy számban elhagyják az emberek a Szíriai Hadsereget, így a polgári felkelésből hamarosan kinőtt a fegyveres lázadás, majd egy teljes körű polgárháború. A felkelői Szabad Szíriai Hadsereget 2011. július 29-én hozták létre, és ezzel vette kezdetét a fegyveres felkelés.
Előzmények
2011. március közepe előtt Szíriában az arab világon végigsöprő tiltakozáshullámhoz hasonlítva visszafogottak voltak a tüntetések. 2011. márciusig Szíria túlságosan is nyugodt volt, mert a titkos rendőrség gyakran letartóztatta a kritikus polgárokat.[19]
A Szíriában kialakult feszültség mögött több tényező is meghúzódik. Ezek közé tartozik az Irakkal régóta fennálló ellentét és a régióban valaha feljegyzett legnagyobb szárazság.[20]
Kisebb, kormányzati reformokat sürgető tüntetések már január eleje óta voltak, melyek márciusig folytatódtak. Az egyiptomi elnök, Hoszni Mubárak ellen engesztelhetetlen tüntetésekre került sor, február 3-án pedig a Facebookon és a Twitteren meghirdették a "Düh Napját", melyet Bassár el-Aszad kormányzata ellen terveztek február 4-re.[21] Ennek hatására nem indultak tüntetések. A hírek szerint Mubárak február 11-i megbuktatásának estéjén[22] egy damaszkuszi híd alatt a következő szöveget lehetett olvasni: „Most te jössz, Doktor!” Ezzel Bassár el-Aszadra utaltak, aki polgári foglalkozása szerint praktizáló szemorvos volt.[23]
Kormányellenes demonstráció Dúmában, Damaszkusz egyik külvárosában 2011. április 8-án.
A nagyobb zavargások március 15-én kezdődtek DamaszkuszbanAleppóban, délen pedig Darában, mely területet néha „a forradalom bölcsőjének” neveznek.[24] A tüntetések mögött az állt, hogy 15 fiatal, prominens családból származó tanulót bebörtönöztek, akiknek az volt a bűnük, hogy kormányellenes graffitiket írtak Damaszkusz falaira.[25][26][27] Ezek között volt az is, hogy „Az emberek a rezsim bukását akarják.” Ez volt az arab tavasz jelmondata.[28]
A demonstrálók összecsaptak a helyi rendőrökkel, a helyzet pedig a pénteki ima után eszkalálódott. Ekkor a biztonsági erők vízágyukkal és könnygázzal majd éles lövedékekkel megtámadták a felkelőket az Omari mecsetnél Darában, ahol négy embert megöltek.[29][30]
Március 20-án a nép felgyújtotta a Baasz Párt központját és több más középületet. A biztonsági erők gyorsan reagáltak, éles lőszerrel lőttek a tömegbe, és megtámadták a demonstrálók gyülekezési pontjait. A kétnapos összecsapásban hét rendőr[31] és tizenöt tüntető meghalt.[32]
Eközben az ország más részein is kisebb tüntetések alakultak ki. A tüntetők a politikai foglyok szabadon engedését, a Szíriában 48 éve érvényben lévő szükségállapot megszüntetését, több szabadságot és a mindent ellehetetlenítő kormányzati korrupció felszámolását követelték.[33] Ez vezetett a március 18-án pénteken megtartott „Méltóság Napja” rendezvényhez, ami során több városban is tüntetések törtek ki, melyek között ott volt Banias, Damaszkusz, Haszaka, Daraa, Dajr ez-Zaur, és Hamá is. A rendőrök könnygázt, vízágyút vetettek be a tüntetéseken, és több embert megvertek. Legalább 6 ember meghalt, és többen megsebesültek.[34]
Március 25-én országos szinten is kiterjedtek a tüntetések, mikor a tüntetők a pénteki ima után fellázadtak. A jelentések szerint a biztonsági erők legalább 20 embert megöltek. A tüntetések más városokra is átterjedtek, Homsz, Hamá, Banijasz, Aleppó és Latakia területére is. A hírek szerint összesen mintegy 70 tüntetőt öltek meg.[35]
A szíriai kormány még a tüntetések megkezdése előtt több politikai disszidenst és emberi jogi aktivistát letartóztatott, akik közül többeket az Aszad kormány tagjai „terroristának” bélyegeztek. 2011. február elején a hatóságok több aktivistát is letartóztattak, akik között ott voltak Ghassan al-Najar,[36] Abbas Abbas,[37] és Adnan Mustafa politikai vezetők is.[38]
A rendőrség és a biztonsági erők erőszak alkalmazásával válaszoltak, de ezúttal nem csak könnygázt és vízágyút, hanem éles lőszert is bevetettek.[39]
A felkelés megindulásával a szíriai kormány egy letartóztatási hullámba kezdett, melynek során jogászok, aktivisták és külföldi emberi jogi csoportok szerint több tízezer embert őrizetbe vettek. A felkelésre válaszul a szíriai törvényeket úgy módosították, hogy a rendőrség és a többi 18 biztonsági erő is nyolc napra előzetes figyelmeztetés nélkül bárkit őrizetbe vehet. A letartóztatásoknak két nagy célcsoportja volt: a politikai aktivisták valamint azon városok fiú és férfi lakossága, melyeket a Szíriai Hadsereg be akart keríteni.[40] Sokan arról számoltak be, hogy rosszul bántak velük. Sok embert szűk termekben tartottak fogva, és kis mennyiségű ellátmányt kaptak. 2012. július 3-án a Human Rights Watch jelentése legalább 27 kínzóközpontot tárt fel.[41]
Aszad elnök szerint az ellenzék a takriffi szélsőséges iszlám csoport terrorista részlegei, és azt mondta, ő maga a legmegbízhatóbb garancia arra, hogy világi kormánya legyen az országnak.[42] Mivel április elején nagy létszámban küldtek biztonsági erőket Latakiába, ezzel megakadályozták, hogy sátortáborokat verjenek. Több városban blokádokat állítottak fel, hogy ezzel gátolják a tüntetők mozgását. Ennek ellenére széles körű megmozdulás volt egész hónapban Daraa, Banjász, Kamisli, Homsz, Dúma és Haraszta térségében is.[43]
Márciusban és áprilisban a tüntetések visszafogására tett kísérletként a kormány politikai reformokra és irányváltásra szánta el magát. A hatóságok csökkentették a kötelező sorkatonai szolgálat hosszát,[44] és a korrupció visszaszorítása érdekében leváltották Dara kormányzóját.[45] A kormány bejelentette, hogy több politikai foglyot szabadon enged, csökkenti az adókat, emeli a közalkalmazottak bérét, nagyobb sajtószabadságot biztosít, és növeli a munkalehetőségeket.[46] Több bejelentett reformot soha nem ültettek át a való életbe.[47]
A többségében alaviták közül kikerülő kormánytöbbség pár engedményt nyújtott a többségi szunnita és néhány kisebbségi csoport részére. A hatóságok feloldottak egy tiltást, mely alapján a tanárok nem viselhettek nikábot és mely bezárta az ország egyetlen kaszinóját.[48] A kormány több ezer szíriai kurdnak biztosította az állampolgárságot, akiket azelőtt „külföldiekként” kezeltek.[49] Bahrein példáját követve a szíriai kormány is egy kétnapos nemzeti megbeszélési kísérletet tartott, hogy enyhítse a válságot. A megbeszélés lehetőséget adott arra, hogy megtárgyalják a demokratikus reformokat és más fontos kérdéseket, de az ellenzék és a tüntetők képviselői a tüntetőket ért folyamatos utcai retorziók matt visszautasították, hogy részt vegyenek a megbeszéléseken.[50][51]
A tüntetőknek ezen felül népszerű követelése volt a majdnem 50 éve érvényben lévő szükségállapot felszámolása. A szükségállapotra hivatkozva igazolták az önkényes letartóztatásokat, és erre hivatkozva tiltották be a politikai ellenzék tevékenységét. Több hétnyi tárgyalás után Aszad elnök április 21-én aláírta a rendeletet, mellyel véget vetett az országban uralkodó szükségállapotnak.[52] A tüntetések áprilisban tovább folytatódtak mert az aktivisták nem voltak megelégedve azzal, ami szerintük csak Aszad homályos ígérgetése.[53]
A tüntetések folytatódásával a szíriai kormány nagyobb katonai erők bevetése mellett döntött, hogy elnyomják a felkelést, ezzel a felkelés egy új szakasza indult meg. Április 25-én Darát, a tüntetések központját körbevette a Szíriai Hadsereg. A becslések szerint pár száz és 6000 közötti katonát küldtek a területre, ahol éles lőszerrel lőtték a felkelőket, a házakat egyesével végig járták, ahol tüntetőket kerestek, több száz embert letartóztattak.[54] Először vetettek be a demonstrálók ellen tankokat, a tetőket pedig mesterlövészek foglalták el. A demonstrálók a mecseteket használták fő hadiszállásként. A szervezőket többen is célba vették.[54] A biztonsági erők elkezdték elzárni a vizet, megszakították a telefonos összeköttetést, a lisztet és az egyéb élelmiszerszállítmányokat pedig megdézsmálták. A közrendvédelmiek és a fegyvereseket, disszidált katonákat is maguk között tudó felkelők közötti összecsapásban több százan meghaltak.[55] Május 5-re a legtöbb tüntetést elnyomták, a hadsereg pedig megkezdte a kivonulást Darából, és cask a rend fenntartásához szükséges erőket állomásoztatták itt.
2011. május
A darai felkelés leverése közben a Szíriai Hadsereg több várost is blokád alá vett Damaszkusz környékén. Májusban a daraihoz hasonló helyzetről érkeztek hírek a többi ostrom alatt álló városból is, így Banijaszból, Talkalahból, Homszból, Latakiából és több más városból.[56] Az ostromok végeztével az elkövetkező hónapokban folyamatosan elnyomták a még meglévő felkelések csíráit.[57] Május 24-ig 1062 ember nevét jegyezték fel a Szíriai Emberi Jogi Szervezetnél, akiket az április közepi felkelés óta megöltek.[58]
2011. június–július
2011. Július 22-én Hamában az Assi téren több százezer tüntető vonult fel a szíriai zászlóval, miközben azt kántálták: „Az emberek le akarják rombolni a rezsimet.”
Ahogy egyre inkább előre haladt a felkelés, a tüntetők egyre jobban fel lettek fegyverkezve, és szervezettebbek lettek. 2011. szeptemberéig két vezető katonai vagy biztonsági vezető állt át az ellenzék oldalára.[59] Néhány elemző szerint a dezertálások arra utalnak, hogy meggyengült Aszad belső köre.[60]
Első ízben indult fegyveres felkelés 2011. június 4-én Dzsiszr as-Szugúrban Idlib kormányzóságban a török határ mentén. A feldühödött tüntetők lőni kezdtek egy épületet, ahonnét korábban a biztonságiak lőttek egy temetkezési felvonulást. Miközben a tüntetők megszállták a rendőrséget és megszerezték az ottani fegyvereket, nyolc rendfenntartót megöltek. A következő napokban folytatódtak a felkelők és a tüntetők közötti összecsapások. A biztonsági erők több tagja is dezertált, miután a titkosrendőrök és a titkos ügynökök olyan katonákat végeztek ki, akik előtte megtagadták, hogy civilekre lőjenek. Június 6-án szunnita milicisták és felfegyverzett emberek ütöttek rajta a biztonsági erők egyik csoportján, minek következtében a kormány nagy ellentámadást indított. A tömeggyilkosságtól való félelmükben felkelők és dezertőrök lépték át a török határt, amiben 10 000 lakos is követte őket.[32]
2011. júniusban és júliusban folytatódtak a tüntetések, a kormányerők kiszélesítették a műveleti területüket, állítólag tüntetőkre lőttek, tankokat vetettek be, és több embert letartóztattak. Június elején körülvették Rasztant és Talbíszét valamint Maarat al-Numaan környékét.[61] Június 30-án nagy tüntetés tört ki Azsad kormánya ellen Aleppóban, Szíria legnagyobb városában.[62] Július 3-án szíriai tanokat küldtek Hamába, két nappal azután, hogy megtartották a legnagyobb Aszad-ellenes tüntetést.[63]
A felkelés az első hat hónapjában szinte érintetlenül hagyta az ország két legnagyobb városát, Damaszkuszt és Aleppót.[64] A két város főterein több százezer fős, a kormányt támogató összejöveteleket tartottak.[65]
Július 29-én egy csoport elbocsátott tisztviselő bejelentette a Szabad Szíriai Hadsereg megalapítását. A Szíriai Fegyveres Erők volt tagjaiból összeállt csapat fő céljának Bassár el-Aszad leváltását tűzte ki. Augusztus 23-án megalapították a szervezet politikai pártját, a Szíriai Nemzeti Tanácsot.
Jelentések, cenzúrázás, propaganda
A konfliktusról való tudósítás és az innét történő jelentésküldés már a kezdetek óta bonyolult volt. Az újságírókat megtámadták, őrizetbe vették, a jelentések szerint megkínozták őket, többüket megölték. A szíriai kormány szabotálta a technikai eszközeiket (internet, telefon stb.) A konfliktusban részt vevő mindkét fél megpróbálta a másik felet alkalmatlannak beállítani, amihez negatív jelzőket használtak, állításaikhoz pedig megpróbáltak valótlan bizonyítékokat gyártani.
↑Rania Abouzeid: Syrian Military Attacks Protesters in Hama. TIME, 2011. augusztus 1. [2019. április 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. május 18.) „A giant Syrian flag is held by the crowd during a protest against President Bashar Assad in the city center of Hama on July 29, 2011”
_%D9%85%D8%B8%D8%A7%D9%87%D8%B1%D8%A7%D8%AA_%D8%A8%D8%A7%D9%86%D9%8A%D8%A7%D8%B3_%D8%AC%D9%85%D8%B9%D8%A9_%D8%A7%D9%84%D8%BA%D8%B6%D8%A8_-_29_%D9%86%D9%8A%D8%B3%D8%A7%D9%86_2011.jpg)