A rút kiskacsa (dán cÃmén Den grimme ælling, angolul The Ugly Duckling) Hans Christian Andersen 1843-ban Ãródott, jól ismert meséje. A történet alapján több film és televÃziós sorozat, illetve számtalan musical és 2009-ben balett verzió is készült. A világ szinte összes nyelvére lefordÃtották.
A történet egy kiskacsáról szól, akit születése óta kiközösÃtenek társai, állÃtólagos csúnyasága miatt, és ezért bánatában és szégyenében elvándorol. Betéved egy öregasszonyhoz, hogy nála éljen, de ott is kinevetik a ház lakói. FÅ‘hÅ‘sünk bánatában tovább vándorol, ahol egy hattyúrajjal találkozik. Tetszenek neki a hattyúk, és közéjük szeretne csatlakozni, de túl fiatal, és még nem tud repülni. Szerencsétlen sorsú kiskacsára ráadásul a tél is beköszönt, és egy farmer hazaviszi a házába, nehogy megfagyjon. A kiskacsa azonban nem érzi itt jól magát, és elmegy és egy barlangban tengeti életét. Mire vége a télnek, fÅ‘hÅ‘sünk már teljesen felnÅ‘tt, és beköltözik a hattyúkhoz, gondolván, hogy nem baj, hogy megeszik, úgysem valami szép látvány. Mikor azonban belenéz a vÃz tükrébe, látja, hogy Å‘ maga is hattyúvá változott. A többi hattyú felszáll a levegÅ‘be, és az egykori rút kiskacsa, most már gyönyörű hattyú csatlakozik hozzájuk.
A történet Andersen találmánya, és nem folklórból vagy máshonnan merÃtette ihletét. A mese legelÅ‘ször az 1844-es "Nye Eventyr. Forste Bind. Forste Samling. 1844" (Új kalandok. ElsÅ‘ kötet. ElsÅ‘ gyűjtemény, 1844) cÃmű könyvben jelent meg. Néha kritikákat is kapott a történet, de ennek ellenére Andersen egyik legismertebb meséjének számÃt.
Források
