Engels előtt igen sokan leírták a proletariátus szenvedéseit és rámutattak arra, hogy a proletariátuson segíteni kell. Engels volt az első, aki megmondta, hogy a proletariátus nemcsak szenvedő osztály; hogy a proletariátust éppen gyalázatos gazdasági helyzete feltartóztathatatlanul előre taszítja és rákényszeríti arra, hogy harcoljon végleges felszabadulásáért. A harcoló proletariátus pedig maga fog segíteni magán. A munkásosztály politikai mozgalma elkerülhetetlen eljuttatja a munkásokat ahhoz a felismeréshez, hogy a szocializmuson kívül nincs számukra kivezető út. Másfelől a szocializmus csak akkor lesz majd erővé, ha a munkásosztály politikai harcának céljává válik. Ezek az alapgondolatai annak a könyvnek, melyet Engels az angol munkásosztály helyzetéről írt, s amelyeket most az egész gondolkodó és harcoló proletariátus magáévá tett, de amelyek akkoriban teljesen újak voltak. Ezeket a gondolatokat fejtette ki Engels a magával ragadó stílusban megírt, az angol proletariátus nyomorának hiteles és megrázó leírásával teli könyvben. Ez a könyv borzalmas vádirat volt a kapitalizmus és a burzsoázia ellen. Igen nagy hatást keltett. Mindenütt kezdtek hivatkozni Engels könyvére mint a modern proletariátus helyzetének legjobb leírására. És valóban, sem 1845 előtt, sem később nem jelent meg a munkásosztály nyomorának egyetlen ilyen élethű és pontos ábrázolása sem.