|
A kén izotópjai
A kénnek (S) 25 izotópja ismert, ezek tömegszáma 26 és 49 közé esik. Közülük négy stabil: 32S (95,02%), 33S (0,75%), 34S (4,21%) és 36S (0,02%).
A kén-32 túlsúlyát a szén-12 öt héliummaggal való sorozatos fúziója okozza, amely a II-es típusú szupernóvák úgynevezett alfa-folyamata során megy végbe.
A 35S kivételével a kén radioaktív izotópjai viszonylag rövid életűek. A 35S az 40Ar kozmikus sugarak hatására bekövetkező spallációja révén keletkezik a Föld légkörében. Felezési ideje 87 nap. A második leghosszabb élettartamú radioizotóp a kén-38, ennek felezési ideje 170 nap. A leginstabilabb a 49S, 200 nanomásodperces felezési idővel.
A szulfidásványok kicsapódása során a szilárd és folyadék fázis között az izotópok egyensúlya kis különbséget okozhat a kogenetikus ásványok δS-34 értékeiben. Az ásványok közötti különbség felhasználható az egyensúly hőmérsékletének becslésére. Az együtt előforduló karbonátok és szulfidok δC-13 és δS-34 értékeiből meghatározható, hogy mekkora volt az ércképződés során az érctartalmú folyadék pH-ja és oxigén fugacitása.
A legtöbb erdei ökoszisztémában a szulfát elsősorban a légkörből származik, de az ásványok és sókőzetek mállása is jelent némi kénforrást. A szennyezőforrások azonosítására jellegzetes izotópösszetételű ként használnak, hidrológiai vizsgálatokban nyomkövetőként izotópdúsított ként adnak a vizekhez. A természetes gyakoriságban tapasztalt különbségeket olyan rendszerekben is használhatják, ahol az ökoszisztéma tagjai között elég nagy a 34S ingadozása. A Sziklás-hegység azon tavainak δS-34 értéke, melyekről úgy gondolják, hogy bennük a légköri eredetű szulfátok dominálnak, eltér azon tavak δS-34 értékétől, melyeknél a szulfátot a vízgyűjtőterületről származónak tartják.
Standard atomtömeg: 32,065(5) u.
Táblázat
nuklid
jele
|
Z(p)
|
N(n)
|
izotóptömeg (u)
|
felezési idő
|
bomlási
mód(ok)[1]
|
leány-
izotóp(ok)[m 1]
|
magspin
|
jellemző
izotóp-
összetétel
(móltört)
|
természetes
ingadozás
(móltört)
|
| gerjesztési energia
|
| 26S
|
16
|
10
|
26,02788(32)#
|
10# ms
|
2p
|
24Si
|
0+
|
|
|
| 27S[m 2]
|
16
|
11
|
27,01883(22)#
|
15,5(15) ms
|
β+ (98,0%)
|
27P
|
(5/2+)
|
|
|
| β+, 2p (2,0%)
|
25Al
|
| β+, p (<0,1%)
|
26Si
|
| 28S
|
16
|
12
|
28,00437(17)
|
125(10) ms
|
β+ (79,3%)
|
28P
|
0+
|
|
|
| β+, p (20,7%)
|
27Si
|
| 29S
|
16
|
13
|
28,99661(5)
|
187(4) ms
|
β+ (53,6%)
|
29P
|
5/2+
|
|
|
| β+, p (46,4%)
|
28Si
|
| 30S
|
16
|
14
|
29,984903(3)
|
1,178(5) s
|
β+
|
30P
|
0+
|
|
|
| 31S
|
16
|
15
|
30,9795547(16)
|
2,572(13) s
|
β+
|
31P
|
1/2+
|
|
|
| 32S[m 3]
|
16
|
16
|
31,97207100(15)
|
Stabil
|
0+
|
0,9493(31)
|
0,94454–0,95281
|
| 33S
|
16
|
17
|
32,97145876(15)
|
Stabil
|
3/2+
|
0,0076(2)
|
0,00730–0,00793
|
| 34S
|
16
|
18
|
33,96786690(12)
|
Stabil
|
0+
|
0,0429(28)
|
0,03976–0,04734
|
| 35S
|
16
|
19
|
34,96903216(11)
|
87,51(12) nap
|
β−
|
35Cl
|
3/2+
|
nyomokban[m 4]
|
|
| 36S
|
16
|
20
|
35,96708076(20)
|
Stabil
|
0+
|
2(1)·10−4
|
1,3·10−4–2,7·10−4
|
| 37S
|
16
|
21
|
36,97112557(21)
|
5,05(2) perc
|
β−
|
37Cl
|
7/2−
|
|
|
| 38S
|
16
|
22
|
37,971163(8)
|
170,3(7) perc
|
β−
|
38Cl
|
0+
|
|
|
| 39S
|
16
|
23
|
38,97513(5)
|
11,5(5) s
|
β−
|
39Cl
|
(3/2,5/2,7/2)−
|
|
|
| 40S
|
16
|
24
|
39,97545(15)
|
8,8(22) s
|
β−
|
40Cl
|
0+
|
|
|
| 41S
|
16
|
25
|
40,97958(13)
|
1,99(5) s
|
β− (>99,9%)
|
41Cl
|
(7/2−)#
|
|
|
| β−, n (<0,1%)
|
40Cl
|
| 42S
|
16
|
26
|
41,98102(13)
|
1,013(15) s
|
β− (96%)
|
42Cl
|
0+
|
|
|
| β−, n (4%)
|
41Cl
|
| 43S
|
16
|
27
|
42,98715(22)
|
260(15) ms
|
β− (60%)
|
43Cl
|
3/2−#
|
|
|
| β−, n (40%)
|
42Cl
|
| 43mS
|
319(5) keV
|
480(50) ns
|
|
|
(7/2−)
|
|
|
| 44S
|
16
|
28
|
43,99021(42)
|
100(1) ms
|
β− (82%)
|
44Cl
|
0+
|
|
|
| β−, n (18%)
|
43Cl
|
| 45S
|
16
|
29
|
44,99651(187)
|
68(2) ms
|
β−, n (54%)
|
44Cl
|
3/2−#
|
|
|
| β− (46%)
|
45Cl
|
| 46S
|
16
|
30
|
46,00075(75)#
|
50(8) ms
|
β−
|
46Cl
|
0+
|
|
|
| 47S
|
16
|
31
|
47,00859(86)#
|
20# ms
[>200 ns]
|
β−
|
47Cl
|
3/2−#
|
|
|
| 48S
|
16
|
32
|
48,01417(97)#
|
10# ms
[>200 ns]
|
β−
|
48Cl
|
0+
|
|
|
| 49S
|
16
|
33
|
49,02362(102)#
|
<200 ns
|
n
|
48S
|
3/2−#
|
|
|
- ↑ A stabil izotópok félkövérrel vannak kiemelve
- ↑ 2 halo protonnal rendelkezik
- ↑ A legnehezebb elméletileg még stabil nuklid, melyben a protonok és neutronok száma azonos
- ↑ kozmogén eredetű
Megjegyzések
- Az izotópok gyakoriságát, valamint az atomtömeg pontosságát az egyes előfordulások közötti eltérések korlátozzák. A megadott tartomány lefedi a Földön előforduló összes szokványos anyagot.
- A # jel a nem kizárólag kísérletekből, hanem részben szisztematikus trendekből származó értéket jelöl. A nem kellő megalapozottsággal asszignált spinek zárójelben szerepelnek.
- A bizonytalanságokat rövid formában – a megfelelő utolsó számjegy után zárójelben – adjuk meg. A bizonytalanság értéke egy standard deviációnak felel meg, kivéve, ahol az izotóp-összetételt és standard atomtömeget a IUPAC nagyobb bizonytalansággal adja csak meg.
- Az előfordulási gyakoriságok a Nubase adatai alapján lettek aktualizálva.
Hivatkozások
- Izotóptömegek:
- Izotóp-összetétel és standard atomtömegek:
- A felezési időkre, a spinekre és az izomer adatokra vonatkozó információk az alábbi forrásokból származnak:
- ↑ http://www.nucleonica.net/unc.aspx
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben az Isotopes of sulfur című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
|
|
