A biodiverzitás gócterületei vagy hotspotjai – a biodiverzitás veszélyeztetett globális központjai, olyan biogeográfiai régiók, ahol kivételesen jelentős a biológiai sokféleség, és amelyet az emberi tevékenység veszélyeztet.[1][2]
Norman Myers 1988-ban[3] és 1990-ben írt a koncepcióról a The Environmentalist c. tudományos folyóiratban,[4] majd Myers és mások alapos elemzését követően a koncepciót felülvizsgálták és 2000-ben két publikációban jelentették meg.[5][6]
Ahhoz, hogy egy terület a Myers által 2000-ben felállított koncepció szerint biodiverzitás gócterületnek vagy hotspotnak minősüljön, két szigorú kritériumnak kell megfelelnie:
vegetációja csupán 30%-ban, vagy ennél kisebb mértékben maradt eredeti állapotában – más szavakkal, veszélyeztetettnek kell lennie.[6]
Globálisan 36 zóna felel meg ennek a meghatározásnak.[7] Ezeken a területeken él a világ növény-, madár-, emlős-, hüllő- és kétéltűfajainak közel 60%-a, mely fajok nagy része endemikus. Ezen gócterületek némelyike akár 15 000 endemikus növényfajjal is rendelkezik, és némelyek elveszítették természetes élőhelyük 95%-át.[7]
A biodiverzitás gócterületei vagy hotspotjai a bolygó felszínének mindössze 2,4%-át teszik ki.[2] Myer eredetileg tíz gócterületet vagy hotspotot azonosított;[1] jelenleg 36 ilyen területet tartanak számon, melyek eredetileg a szárazföld több mint 15,7%-át fedték le, de mára területük körülbelül 85%-át elveszítették.[8] Azélőhelyvesztés az oka annak, hogy a világ szárazföldi fajainak körülbelül 60%-a a szárazföld mindössze 2,4%-án él. A nagymértékű erdőirtás miatt a trópusi Andok, a Fülöp-szigetek, Közép-Amerika és a Szunda-szigetek valószínűleg elveszítik növény- és gerinces fajaik nagy részét.[9] Hasonló a helyzet a Karib-térségben, például Haiti és Jamaica endemikus növényeire és gerinces fajaira komoly nyomás nehezedik a gyors ütemű erdőirtás következtében.
Gócterület vagy hotspot megőrzési kezdeményezések
A biodiverzitás gócterületeinek csak egy kis százaléka áll természetvédelmi oltalom alatt. Számos nemzetközi szervezet dolgozik a biológiai sokféleség gócterületeinek megőrzésén.
A Critical Ecosystem Partnership Fund (CEPF) egy civil szervezet, amely finanszírozza és technikai segítséget nyújt civil szervezeteknek a Föld biológiai sokféleségében leggazdagabb régióinak védelme érdekében, ideértve a biodiverzitás gócterületeit, a nagy biodiverzitású biotópokat és tengeri régiókat is.
A Természetvédelmi Világalap okológiai és geográfiai szempontok figyelembevételével felosztotta a Földet Ökorégiókra. Majd kiválasztotta a Globális top 200 Ökorégiót, olyan területeket, melyek a biodiverzitás globális megőrzése szempontjából elsőbbséget kell hogy élvezzenek. A kiválasztás szempontjai, a fajgazdagság, endemizmusok, taxonómiai egyediség, különleges ökológiai vagy evolúciós jelenségek és globális ritkaság. Minden biodiverzitási gócterület vagy hotspot tartalmaz legalább egy Globalis top 200 ökorégiót.
A Birdlife International 218 „endemikus madár élőhelyet ” (EBA) azonosított, amelyek mindegyike két vagy több olyan madárfajt tartalmaz, amelyek sehol máshol nem találhatók, továbbá több mint 11 000 nemzetközileg fontos madárfaj megőrzési területet azonosított világszerte (IBA)
Az Alliance for Zero Extinction tudományos szervezetek és természetvédelmi csoportok kezdeményezése, amelyek együttműködve a világ legveszélyeztetettebb endemikus fajaira összpontosítanak. 595 helyszínt azonosítottak, köztük számos egyben a madárvilág szempontjából fontos területet (IBA) is.
A National Geographic Society elkészítette a gócterületek vagy hotspotok világtérképét,[10] valamint a Biodiverzitás Gócterületek vagy Hotspotok[11] térinformatikai rendszerben használható digitalizált változatát (ESRI shapefile) és metaadatait, beleértve az egyes gócterületek vagy hotspotok veszélyeztetett állatvilágára vonatkozó adatait is, amelynek 2016-os állapota letölthető ITT.
A biodiverzitás gócterületeinek vagy hotspotjainak koncepciója nagy népszerűsége miatt némi kritikát váltott ki. Tanulmányukban Kareiva és Marvier (2003)[14] amellett érvelnek, hogy a biológiai sokféleség gócterületei vagy hotspotjai:
Nem megfelelően reprezentálják a fajgazdagság egyéb formáit (pl. teljes fajgazdagságot vagy veszélyeztetett fajgazdagságot).
Az edényes növények mellett más taxonokat nem reprezentálnak megfelelően (pl. gerinceseket vagy gombákat).
Kisebb léptékben fajgazdag területeket nem véd.
Nem veszi figyelembe a földhasználati/hasznosítási szokások megváltoztatását. A gócterületek vagy hotspotok olyan régiókat képviselnek, amelyek élőhelyeik jelentős csökkenését szenvedték el, de ez nem jelenti azt, hogy jelenleg is élőhely-veszteséget szenvednek el. Másrészt a viszonylag sértetlen régiók (pl. az Amazonas-medence ) viszonylag csekély területvesztést szenvedtek el, de jelenleg rendkívüli csökkennek az itt található élőhelyek.
Nem védi az ökoszisztéma szolgáltatásokat .
Nem veszi figyelembe a filogenetikai sokféleséget.[15]
A közelmúltban megjelent cikkek rámutattak arra, hogy a biodiverzitás gócterületei vagy hotspotjai (és sok más szempontból prioritást élvező régió) nem foglalkoznak a költség fogalmával.[16] A biodiverzitási gócterületek vagy hotspotok azonosításának célja nem egyszerűen az, hogy lehatárolják azokat a régiókat, amelyek biodiverzitás szempontjából nagy értéket képviselnek, hanem az, hogy megőrzési szempontból is előtérbe kerüljenek. Az azonosított régiók közé egyaránt tartoznak a fejlett világ (pl. Kalifornia Florisztikai tartomány ), valamint a fejlődő országok egyes régiói (pl. Madagaszkár). A biodiverzitás gócterületeinek vagy hotspotjainak kijelölései nem veszik figyelembe az egyes területeken belül a partvidéki és a belső szárazföld arányának a természetvédelmi jelentőségét, mely arány több nagyságrendbeli különbséget is mutathat egyes területek között. Mindazonáltal megőrzésre rendelkezésre álló erőforrások is hasonlóan nagy különbségeket mutatnak.
Spyros Sfenthourakis, Anastasios Legakis: Hotspots of endemic terrestrial invertebrates in Southern Greece. (Az endemikus szárazföldi gerinctelenek gócterületei Görögország déli részén). Kluwer Academic Publishers, 2001 [17]
↑Russell A. Mittermeier, Norman Myers and Cristina Goettsch Mittermeier, Hotspots: Earth's Biologically Richest and Most Endangered Terrestrial Ecoregions, Conservation International, 2000 ISBN 978-968-6397-58-1
↑Conservation International. The Biodiversity Hotspots, 2010. október 7. [2012. március 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 22.)
↑Conservation International. The Biodiversity Hotspots, 2010. október 7. [2012. március 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 22.)
Ez a szócikk részben vagy egészben a Biodiversity_hotspot című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
