Az AGP az angol Accelerated Graphics Port rövidítéséből származik, ami magyarul gyorsított grafikus portot jelent. A segítségével lehetőség nyílik arra, hogy a részletes, általában 3D-s képek megjelenítéséhez a grafikus kártya processzora a rendszermemóriát is használhassa.
Története
Az AGP-t az Intel fejlesztette ki. Processzoroldali támogatását először 1997-ben az i440LX csipkészlettel valósították meg a Pentium II processzorokban. 1998-tól világszerte elterjedt a kereskedelmi forgalomba hozott PC-ken, s ekkor már más gyártók csipkészletei is támogatták.[1] Az AGP a PCI Expresssínrendszer elterjedésével háttérbe szorult, az újabb alaplapokon már nincs AGP csatolófelület.
Az AGP sín megjelenése a 3. generációs szuperskalár processzorokhoz köthető. A fixpontos és lebegőpontos SIMD támogatás nagyon megterhelte a rendszerarchitektúrát, így jobban kellett támogatni az operatív tárat és a megjelenítést. A 180 nanométeres csíkszélesség és az AGP sín megjelenése oldotta fel ezt a szűk keresztmetszetet.
Verziók
Az Intel 1997-ben adatta ki az AGP 1.0-s specifikációt.[2] Ez tartalmazta mind az 1×, mind a 2× sebességet is.[1] A 2.0 specifikáció dokumentálta AGP 4×-t[3] és 3.0 dokumentálta 8×-t.[4] Az elérhető verziók a következők:
↑Az AGP 3.5-ös verzióját nyilvánosan csak a Microsoft említi mint Universal Accelerated Graphics Port (UAGP), kötelező támogatásokat specifikál az extra regisztereknek habár AGP 3.0 alatti néven említi. A frissített regiszterek a következők: PCISTS, CAPPTR, NCAPID, AGPSTAT, AGPCMD, NISTAT, NICMD. Az új regiszterek pedig a következők: APBASELO, APBASEHI, AGPCTRL, APSIZE, NEPG, GARTLO, GARTHI.