A 3-as típusú (三式中戦車 チヌ ; Hepburn: San-shiki chusensha Chi-nu?; közismertebb nevén: Type 3 Chi-Nu) közepes harckocsi. A 97-es típusú Csi-Ha továbbfejlesztett változata. Soha sem vetették be harcban, csak a japán szigeteket védő, néhány egységet szerelték fel velük.
Tervezés
A japánok számára világossá vált, hogy a Csi-He változatai nem elég ütőképesek ahhoz, hogy hatékonyan szálljanak szembe az M4 Sherman harckocsival. A japán hadsereg Műszaki Irodája ugyan elindította a 4-es típusú Csi-To fejlesztéseit, de bebizonyosodott, hogy ez a tank nem lesz kész időben, ezért kellett egy hiánypótló megoldás. A Csi-Nu fejlesztései 1943 májusában kezdődtek, de a gyors munkaütemnek köszönhetően, októberben -mindössze hat hónap alatt- be is fejeződtek. Az sorozatgyártás beindításához a japán gyárak azonban nem kaptak elég nyersanyagot, mivel a Csendes óceáni térségben előretörő amerikai haditengerészet, egyre komolyabb károkat tett a japán kereskedelmi hajó konvojokban, ami olaj, élelmiszer és nyersanyag hiányhoz vezetett. 1944-ben már korlátozottan ugyan, de biztosítani tudták a gyártás beindításához szükséges erőforrásokat, így ebben az évben csupán 55-öt, 1945-ben pedig 111 darabot építettek meg, a Hitachi-nál és a Sagami Arsenal-nál. Ez volt az utolsó japán harckocsi amit a háborúban sorozatban gyártottak.
A Csi-Nu a Csi-Ha alvázát kapta meg. Futóműve változatlan maradt, a szegecselés helyett hegesztett és vastagabb páncéllemezeket alkalmaztak, valamint egy új, hatszögletű lövegtoronnyal látták el a típust. Így a torony legénysége 3 főre bővült (töltőkezelő, irányzó és harckocsi parancsnok) . Fő fegyverzete egy 75 mm-es L/38,4 3-as típusú löveg volt, ami tekintélyes tűzerővel ruházta fel a harckocsit. Ez a löveg a francia Schneider 1919-es hegyi ágyú módosított verziója volt. A löveg kezdősebessége 680 m/s volt, ennek köszönhetően 100 méteren 90 mm, 1000 méteren pedig 65 mm-es páncélzat átütésére volt képes. A löveget függőlegesen -10 és +25 fok között lehetett mozgatni. Ez a tűzerő a szövetséges harckocsik ellen elegendőnek bizonyult volna, ha valaha is harcba kerül a tank. Másodlagos fegyverzete egy 7,7 mm-es 97-es típusú géppuska volt, motorját pedig az 1-es típustól örökölte. Ugyan 1 tonnával többet nyomott mint a Csi-He, azonban még így is elegendőnek bizonyult a mozgékonysága. Voltak tervek, hogy erősebb páncélzattal és módosított toronnyal szerelik fel a Csi-Nu-t, de ezek örökre papíron maradtak.
Harci alkalmazása
Ugyan sosem vetették be a háborúban azonban a japán szigeteket védő egységek nem sokkal a háború vége előtt kaptak a típusból. A 18. harckocsi ezred, 19. páncélos ezred, a 4. és 5. harckocsi dandárt összesen húsz ilyen harckocsival szerelték fel. A 42. harckocsi ezred tízet kapott. Főleg Kjúsú és Honsú szigetén állomásozó egységeket szerelték fel velük.
Műszaki adatok
Tulajdonságok
Személyzet: 5 fő
Hossz: 5,73 m
Szélesség: 2,33 m
Magasság: 2,61 m
Hasmagasság: 0,42 m
Tömeg: 18,8 tonna
Legyártott mennyiség: 166 darab
Fegyverzet
Elsődleges fegyverzet: 75 mm-es L/38,4 3-as típusú löveg
Másodlagos fegyverzet: 7,7 mm-es 97-es típusú géppuska
Lőszer: 55 darab lőszer, 4035 darab géppuskalőszer
Páncélzat
Frontpáncél: 50 mm
Oldalpáncél: 25 mm
Hátsó páncélzat: 20 mm
Torony eleje: 50 mm
Torony oldala: 35 mm
Torony hátulja: 25 mm
Torony teteje: 10 mm
Mozgékonyság
Motor: V12-es Mitsubishi 100-as típusú 21700 cm³-es léghűtéses dízelmotor
Teljesítmény: 240 lóerő
Fajlagos teljesítmény: 12,8 lóerő/tonna
Felfüggesztés: spirális
Sebesség: 39 km/h
Hatótávolság: 210 km
Galéria
Csi-Nu egy japán múzeumban.
Oldalról.
A Csi-Nu sebességváltója.
Egy Csi-Nu-ba a sebességváltót rakják be.
Csi-Nu-k a gyártósoron.
Felfüggesztés összeszerelése.
Lánctalp felszerelése.
A háború után japánok vizsgálnak egy Csi-Nu-t, hogy harcképtelenné tették e.
Az amerikaiak által lefoglalt Csi-Nu.
A 4. harckocsi ezred harcképtelen Csi-Nu-i és 3-as típusú Ho-Ni önjáró lövegei a háború után.
Lefoglalt japán harckocsik köztük néhány Csi-Nu.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Type_3_Chi-Nu című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
