2017. október elsejére a Spanyolország részét képező autonóm Katalónia kormánya népszavazást írt ki a tartomány függetlenségéről. A referendum megtartását a spanyol kormány és az Alkotmánybíróság illegálisnak tekinti és fellépett megtartása ellen.[1] Mind Katalóniában, mind egész Spanyolországban Katalónia függetlenné válásának kérdése megosztja a közvéleményt.[2]
A népszavazás belpolitikai válságot okozott Spanyolországban, következményei bizonytalanok.[3]
Előzményei
Az elmúlt évtizedekben megerősödött a katalánok körében a Spanyolországtól való teljes elszakadás gondolata. 2014-ben a katalán kormány véleménynyilvánító népszavazást tartott az „önrendelkezés” kérdésében, ahol a megjelentek 80%-a egy független katalán állam létrehozását támogatta. A részvételi arány ugyanakkor csupán 37-41% volt.[4][4] A szavazás nem volt ügydöntő, ugyanakkor komoly üzenetet fogalmazott meg a spanyol állam számára.
A 2015-ös regionális katalán választásokon a függetlenséget támogató pártok szerezték meg a katalán parlamentben a többséget, és ígéretet tettek egy újabb, már kötelező érvényű, az igenek esetén függetlenséget eredményező népszavazás megtartására.[5]
2016-ban a katalán elnök, Carles Puigdemont bejelentette, hogy a spanyol állam hozzájárulásával vagy annak hiányában is függetlenségi népszavazást fognak tartani, melynek időpontjául később 2017. október elsejét jelölték ki.[6][7]
A spanyol állam azonban minden függetlenségre irányuló népszavazási törekvést alkotmányellenesnek tart.[7] A spanyol alkotmány ugyanis kimondja a spanyol nemzet felbonthatatlan egységét, és a spanyolok közös hazájának oszthatatlanságát.[8]
Lefolyása
A szavazás megtartását a spanyol állam rendőri fellépéssel kísérelte meg megakadályozni. Szavazóhelyiségeket zártak le, urnákat vittek el. Sok esetben erőszakot is alkalmaztak a szavazni kívánókkal szemben.[9] A katalán egészségügyi minisztérium szerint 761 ember sérült meg az utcai összecsapásokban, köztük 13 rendőr.[10] A spanyol kormány az alkotmányosság védelmével magyarázta és indokoltnak tekintette a rendőri fellépést.[11] Barcelona polgármestere a rendőri erőszak miatt lemondásra szólította fel a spanyol miniszterelnököt. A katalán kormány a spanyol állami fellépést a Franco-diktatúrához hasonlította.[12]
Nemzetközi és uniós szinten kevesen reagáltak a fejleményekre. A belga miniszterelnök elítélte a szavazást kísérő erőszakot.[13] Az Európai Unió azonban hivatalosan nem kommentálta az eseményeket.
Eredmények
A hivatalos közleményben a szavazatok 95%-ának összeszámlálása utáni állapotot tették közzé.
Ezek alapján az 5,3 millió szavazásra jogosult polgárból 2,3 millió vett részt a népszavazáson (43%), és további 770 ezerre becsülik a rendkívüli körülmények miatt távolmaradók számát. A leadott szavazatok közül hatvanhatezer volt érvénytelen (2,9%).
Az igenek nyertek, az elsöprő többség, több mint kétmillió ember a függetlenségre szavazott (92%).
A népszavazás előtti hetekben a katalán parlament törvényt alkotott, mely szerint ha a népszavazáson az igenek győznek, a katalán függetlenséget 48 órán belül ki kell kiáltani. A központi kormány ugyanakkor világossá tette, hogy nem tűri el a függetlenség kikiáltását, és letartóztatásokat, valamint Katalónia autonómiájának felfüggesztését helyezte kilátásba arra az esetre, ha a katalán törvényhozás vagy a Generalitat elnöke mégis deklarálná a régió függetlenségét. Végül október 10-én Puigdemont beszédet mondott a parlamentben, amelynek során kimondta: a régió kivívta a függetlenséghez való jogot, és Katalónia független köztársasággá válik. A tapsvihar elcsitultával azonban a függetlenségi nyilatkozat felfüggesztését javasolta, hogy a helyzetre megegyezéses megoldást lehessen találni.[15][16]
Válaszul Mariano Rajoy miniszterelnök (a központi kormány vezetője) felhívta Carles Puidgemontot, tisztázza, hogy Katalónia deklarálta-e a függetlenségét. Rajoy szerint Puidgemont nemleges válaszával „helyreállíthatná a törvényességet”. Ugyanakkor a spanyol kormányfő kijelentette, ha a katalán Generalitat megerősíti a függetlenségi nyilatkozatot, akkor a központi kormány – az alkotmányos monarchia 1978-as bevezetése óta először – élni fog az alkotmány 155. cikkelyében foglalt jogkörével.[17] Az alkotmány 155. cikkelye kimondja: ha valamelyik autonóm közösség nem tesz eleget az alkotmány illetve a törvények által elrendelt kötelességeinek, vagy cselekedeteivel súlyos kárt okoz a spanyol közérdeknek, akkor a kormány a szenátus felhatalmazásának birtokában minden szükséges intézkedést megtehet, hogy kikényszerítse az alkotmányos-törvényi kötelezettségek teljesítését illetve a közérdek védelmét.[18]
A következő hetekben a katalán és a spanyol kormány álláspontja nem közeledett egymáshoz. A katalán kormányra egyre nagyobb nyomás nehezedett, a függetlenség kikiáltása mellett felmerült az előrehozott választások megtartása Katalóniában is. Végül október 27-én a katalán parlament 72 igen, 10 nem, 2 tartózkodás mellett kikiáltotta Katalónia függetlenségét. A döntést Spanyolország nem ismerte el és felfüggesztette a tartomány autonómiáját.[19]
Jegyzetek
↑"El independentismo inicia su campaña en Tarragona pese a las advertencias del Constitucional". 20minutos.es. Retrieved 18 September 2017.
↑Buck, Tobias (9 November 2015). "How the Catalonia vote will ramp up tensions with Madrid". Financial Times. Archived from the original on 9 April 2017. Retrieved 16 September 2016.
↑Berwick, Angus; Cobos, Tomás (28 September 2016). "Catalonia to hold independence referendum with or without Spain's consent". Reuters. Archived from the original on 11 October 2016. Retrieved 10 October 2016.
↑ ab"Tensions grow in Spain as Catalonia independence referendum confirmed". Telegraph. 9 June 2017. Archived from the original on 10 June 2017. Retrieved 17 June 2017.
↑„La Constitución se fundamenta en la indisoluble unidad de la Nación española, patria común e indivisible de todos los españoles” Constitución Española, Artículo 2
↑Catalan referendum results (angol és katalán nyelven). Government of Catalonia. [2017. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 4.) Az adatok 95%-os földolgozottsági állapotra vonatkoznak.
