A férfitorna győztese, Rafael Nadal hetedik alkalommal nyerte meg a versenyt, amivel megdöntötte Björn Borg rekordját
A női verseny győztese, Marija Sarapova negyedik alkalommal nyert Grand Slam-tornát, mindegyiket másik helyszínen, amivel teljesítette a karrier Grand Slamet
Novak Đoković másodszor kapott ki egy Grand Slam-torna fináléjában Nadaltól
Sara Errani pályafutása első Grand Slam-döntőjét játszotta
A férfiak egyéni küzdelmét a címvédő, s újabb győzelmével már hétszeres bajnok Rafael Nadal nyerte meg, a 3 óra 49 percig tartó döntőben 6–4, 6–3, 2–6, 7–5-re legyőzve a világelső Novak Đokovićot. Nadal a tizenegyedik Grand Slam-győzelmét aratta, amivel az open érában feljött a rangsor harmadik helyére az ugyanennyi sikert elérő Björn Borg mellé, újabb Roland Garros-diadalával pedig ő lett az első teniszező a férfiak mezőnyében, aki hétszer nyerte meg a párizsi salakos versenyt, megdöntve Borg hat győzelemből álló rekordját, s utolérve a nők között szintén hétszer diadalmaskodó, s ezzel csúcstartó Chris Evertet. A spanyol játékos karrierje ötvenedik egyéni tornagyőzelmét aratta (ebből harminchatot salakon), ennél több címet rajta kívül csupán kilenc játékos szerzett a nyílt érában.[2][3] Đoković a döntő elvesztésével rekordlehetőséget szalasztott el, mivel 2011-ben Wimbledonban és a US Openen, 2012-ben pedig az Australian Openen is diadalmaskodott, s tornagyőzelem esetén ő lett volna mind a négy major torna címvédője, amire a férfiak mezőnyében Rod Laver 1969-es klasszikus, tehát egy naptári éven belül megszerzett Grand Slamje óta nem volt példa.[2] Először történt meg azonban az open érában, hogy ugyanaz a két férfiteniszező állt egymással szemben négy egymást követő Grand Slam-döntőben, mivel az említett versenyek fináléjában Đoković rendre Nadalt győzte le. A két játékos ötödik major döntőjét játszotta egymás ellen, s Nadal másodszor tudott nyerni a 2010-es US Opent követően.[3]
Női egyes
A nőknél Marija Sarapova szerezte meg tornagyőzelmet, miután a döntőben 6–3, 6–2-re felülmúlta az olasz Sara Erranit. Sarapova először tudta megnyerni a Roland Garrost. Korábban három különböző Grand Slam-tornán diadalmaskodott, 2004-ben Wimbledonban, 2006-ban a US Openen, valamint 2008-ban az Australian Openen, így a mostani győzelemmel teljesítette az úgynevezett karrier Grand Slamet, vagyis mind a négy nagy tornát megnyerte legalább egyszer. A női tenisz történetében ő a tizedik játékos, az open érában pedig a hatodik, akinek sikerült ez a bravúr. Az orosz teniszezőnő 2008 augusztusa és 2009 májusa között kilenc hónapot hagyott ki a pályafutásából vállműtétje miatt, így első alkalommal fordult elő, hogy valaki (a férfiak mezőnyét is beleértve) egy ilyen, a teniszezők számára kockázatos beavatkozást követően tudott Grand Slam-versenyt nyerni.[4][5]
Errani először játszott finálét egyéniben egy major tornán, a döntőbe vezető útja során a korábbi huszonnyolc veresége után első alkalommal tudott legyőzni Top 10-es játékost, előbb a negyeddöntőben a német Angelique Kerbert, majd az elődöntőben Samantha Stosurt. A következő heti világranglistán ezzel a sikerrel életében először ő maga is a tizedik helyre lépett előre, míg Sarapova négy év elteltével újra világelső lett. Érdekesség, hogy a döntő két résztvevője karrierjük első egymás elleni találkozóját játszotta.[4][6]
Párosok
A férfiaknál az előző évben is diadalmaskodó Makszim Mirni–Daniel Nestor-páros nyerte meg, a fináléban 6–4, 6–4-re legyőzve a Bob Bryan–Mike Bryan-kettőst. A 34 éves Mirni és a 39 esztendős Nestor az egy évvel korábbi diadal után második közös győzelmüket aratták. Összességében az előbbi játékos a hatodik páros Grand Slam-címét szerezte meg, ebből a negyediket a Roland Garroson, ahol 2005-ben és 2006-banJonas Björkmannal tudott diadalmaskodni. A kanadai teniszező nyolcadszor nyert major tornát, ezek közül ugyancsak a negyediket ezen a versenyen, 2007-benMark Knowleszal, 2010-ben pedig Nenad Zimonjićcsal.[7][8]
A nőknél a Sara Errani–Roberta Vinci-páros győzött, a döntőben 4–6, 6–4, 6–2-re legyőzve a Marija Kirilenko–Nagyja Petrova-kettőst. Errani és Vinci a szezon korábbi részében öt WTA-tornát nyert meg, s már a második Grand Slam-döntőjüket játszották 2012-ben, az év elején azonban vereséget szenvedtek az Australian Openen. Győzelmükkel az open érában először sikerült egy összolasz párosnak Grand Slam-versenyt nyerni a nők mezőnyében. Kirilenko és Petrova egyaránt a második Grand Slam-döntőjén hagyta el vesztesen a pályát, előbbi Viktorija Azarankával veszítette el a 2011-es Australian Open fináléját, utóbbi a 2010-es US Open döntőjében maradt alul Liezel Huber partnereként.[9][10]
A vegyes párosok tornáját a Szánija Mirza–Mahes Bhúpati-kettős nyerte meg, a 73 percig tartó döntőben 7–6(3), 6–1-re legyőzve a versenyen egy másik páros visszalépése miatt csupán beugróként elinduló Klaudia Jans-Ignacik–Santiago González-duót.[11] Mirza és a 38. életévét éppen a döntő napján betöltő Bhúpati második közös Grand Slam-tornájukat nyerték meg, 2009-ben az Australian Openen diadalmaskodtak a vegyes párosok küzdelmében. Amíg azonban Mirza más partnerrel korábban nem tudott győzni, addig Bhúpati már a nyolcadik tornagyőzelmét ünnepelhette ebben a számban. Első alkalommal az 1997-es Roland Garroson nyert a japán Hiraki Rikával, aminek köszönhetően ő lett a tenisztörténelem első indiai Grand Slam-győztese.[11][12][13]
↑ abMyrtille Rambion: The men’s final in figures. Roland Garros 2012, 2012. június 11. [2012. július 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 11.)
↑ abFrequently Asked Questions. ATP World Tour. [2012. július 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 15.) Lásd még: 2012 ATP Rulebook (letölthető pdf-ben) pp. 191. [2012. május 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 23.)
.jpg)
