A rendezés jogát a Királyi Magyar Automobil Club (KMAC) kapta meg 1935 októberében az Automobil Clubok Nemzetközi Szövetségének (AIACR) párizsi ülésén. Eredetileg május elején szerepelt a versenynaptárban ez a futam, de végül a rendezők kérésére júniusban került sor rá.[1] 1936 februárjában KMAC a verseny helyszínét a Népligetben jelölte ki.[2] A tavaszi hónapokban megkezdődtek az útburkolat javítási munkái, hogy a pálya alkalmas legyen a verseny megrendezésére.[3] A verseny rendezési költsége mintegy 140 000 pengőre rúgott.[4]
Május 22-én volt az előzetes nevezések határideje. Már ekkor biztos volt az Auto Union, a Mercedes Benz és a Scuderia Alfa Romeo indulása 3-3 versenyzővel.[5] Végül az eredetileg tervezett 15 helyett 16 versenyző indulását engedélyezték. A verseny előtti héten a célegyenesben az utat még jobb minőségű burkolattal látták el, hogy a verseny indításakor a kocsik ne rongálják meg a pályát.[6]
A versenypálya
A pálya vonalvezetése
A pálya 5 km hosszú lett, 11-11 bal és jobbkanyarral rendelkezett. A kanyarok sugarai 12 és 450 méter között változtak. Az út szélessége 8 és 14,5 méter közötti volt. A közönség számára ülőhelyként tribünöket építettek illetve állóhelyeket jelöltek ki. A veszélyes területeket a közönség elől elzárták és homokzsákokkal biztosították.[7] Egy számítás szerint a háromnapos verseny lebonyolításában 2500 ember működött közre.[8] A célvonalnál időmérőtornyot építettek, melyben fotocellás berendezés századmásodpercnyi pontossággal mérte a versenyzők idejét. Itt helyezték el a sajtópáholyt, a postát és a versenyzők depóit.[9] A pályán a honvédség 5 hidat emelt, 15 km kerítést húzott ki és 20 km telefonhálózatot épített ki, 33 állomással, valamint 6000 homokzsákkal növelte a pálya biztonságát.[10]
A verseny
A versenyzők június 17-én és 18-án érkeztek a fővárosba. 18-án az indulók pályabejáráson vettek részt, majd a KMAC fogadást adott a tiszteletükre.[11]
Az edzések
Pénteken, mintegy húszezer néző előtt kezdődtek meg az edzések. Ekkor a versenyzők még csak ismerkedtek a pályával, 110 km/h óra körüli átlagokat futottak.[12]
A szombati edzésnap után a versenyzők részt vettek az egy évvel ezelőtt versenybalesetben elhunyt Rudolf Steinweg pasaréti emlékművének avatásán.[10]
Jegyeladás
Becslések szerint 90 000 ember nézte meg a versenyt, köztük maga a nagy autósport-rajongó Horthy Miklós kormányzó is. A jegyek elővételben 1.5 pengőbe, a helyszínen 2 pengőbe kerültek. Sokan a helyszínen a kor szokása szerint hivatalos jegyüzérektől szerezték a jegyüket, de hiába volt a nézőszám becslések szerint akár 90 000 is, a kinyomtatott 98 000 jegy nagy része a hivatalos jegyüzéreken maradt, összesen csak 30 000 jegyet tudtak elővételben vagy jegyüzéreken keresztül eladni 40 000 pengő értékben. A hatóságok hamisítás miatt nyomozást is indítottak az ügyben, de hamar kiderült, hogy a jegyek mind eredetiek voltak, noha a minőségük hagyott maguk után kívánnivalót. Vagyis a többi 60 000 néző jegy nélkül is részt tudott venni a rendezvényen, ami a rendezési költség ismeretében 100 000 pengős veszteséget vont maga után.[4]
† Martin és Hartmann taktikai okból helyet cserélt.
A futam
A vasárnap délelőtti versenyre több mint 100 000 néző gyűlt össze. A díszpáholyban foglalt helyet Horthy Miklós kormányzó, az induló nemzetek nagykövetei, Szendy Károly Budapest polgármestere és a magyar autósport vezetői.
A pályát záró autó 11:35-kor indult el, majd visszaérkezése után zászlójelre beindították a versenykocsikat és elindították az időmérőtorony óráját, melynek mutatója egy perc alatt körbeérve indította el a versenyt.
Az első kör után Rosemeyer vezetett Stuck és Caracciola előtt, majd Stuckot megelőzte Brauchitsch és Nuvolari is. A 9. körben az élboly lekörözte Hartmant. Az állás 10 kör (50 km) után ez volt:
Rosemeyer 27:30,37
Caracciola 27:31,57
Brauchitsch 27:38,71
Nuvolari 27:54,68
Stuck 28:15,67
Varzi 28:69.98
Chiron 28:56,54
Tadini 29:30,71
Martin 29:35,02
Dobson 29:42,12
Hartmann 34:33,30
A 11. körben Caracciola átvette a vezetést, amit Brauchitsch 13 forduló után vett vissza a célegyenesben.
Ezalatt a mezőny egyre jobban széthúzódott. A lekörözés sorsára jutott Dobson Martin és Tadini is. 100 km megtétele után Chiron a depóba hajtott, majd kompresszor hiba miatt feladta a versenyt. Ekkor (100 km) így állt a verseny:
Caracciola 54:30,55
Rosemeyer 54:32,06
Brauchitsch 54:36,21
Nuvolari 54:52,38
Varzi 56:18,72
Stuck 57:46,18
Tadini 58:44,85
Martin 58:44,85
Dobson 58:54.82
Hartmann 1:06:00,8
A 21. körtől a karját fájlaló Stuck helyett Delius vezette tovább a kocsit. A 28. körben Nuvolari vette át a harmadik helyet Caracciolától, aki nem sokkal később olajcsőtörés miatt kiállt a versenyből. A 30. körben a Rosemeyert egyre jobban szorongató Brauchitsch kicsúszott, de ez a hiba kb. két perces hátrányt jelentett számára.[13] Ekkor így állt a futam:
Rosemeyer 1:21:14,58
Nuvolari 1:21:22,51
Brauchitsch 1:23:27,11
Varzi 1:24:02,l6
Tadini 1:26:22,29
Martin 1:28:07,60
Delius 1:28:38,91
Dobson 1:28:49,04
Hartmann 1:36:59,76
A második helyen álló Nuvolari körről körre csökkentette a hátrányát Rosemeyerrel szemben. A 35. körben pedig a célegyenesben meg is előzte őt és előnyét egyre jobban növelte. Mindeközben, a 33. körben Martin is feladásra kényszerült. 200 km megtétele után már csak az első két hely sorsa lehetett kérdéses,. A versenyzők ebben a sorrendben futották 40. körüket:
Nuvolari 1:47:43,06
Rosemeyer 1:47:49,35
Brauchitsch 1:50:51,86
Varzi 1:51:43,42
Tadini 1:54:25,27
Stuck 1:57:38,14
Dobson 1:59:07,16
Hartmann 2:04:42,52
A 48. körben Brauchitsch is feladta a küzdelmet, majd Nuvolari előnyét tovább növelve futott be elsőként a célba.[10]
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
