Az 1910–1911-es magyar kupa a sorozat második kiírása volt, melyet a címvédő MTK csapata nyert meg, miután a döntőben 1–0-ra legyőzte a MAC csapatát.
Története
A tényleges kupára újfent gyűjtést szerveztek, ezúttal 800 korona 61 fillér adomány gyűlt össze. Az 1911 nyarának végén lezárult akció után a legtöbbet adakozók nevét megörökítették, így ismert, hogy Redlich Antal 150, Minder Frigyes 50, illetve az FTC akkori elnöke, dr. Springer Ferenc 20 koronát adományozott.
A kupamérkőzések lejátszása körül – az előző idényhez hasonlóan – továbbra is káosz uralkodott, így történt meg az, hogy a döntőre csak 1912. október 2-án kerülhetett sor az újonnan épült FTC-sporttelepen. A döntőbe a címvédő MTK és a MAC jutott, a mérkőzésre 15 ezer néző volt kíváncsi.
A korabeli beszámolók alapján a döntő mérkőzés mindvégig hatalmas iramban zajlott. A játék első negyedét az MTK-védők hibáit kihasználó MAC-csatárok uralták, majd a félidő felétől fokozatosan az MTK került fölénybe, sorra dolgozta ki helyzeteit. A MAC kontrái olykor életveszélyesnek bizonyultak, és csak Knapp Miksa bámulatos védéseinek volt köszönhető, hogy az eredményjelző továbbra is 0–0-t mutatott. A 44. percben megszületett a vezető – és egyben a végeredményt jelentő – találat: Sebestyén I ívelt középre, beadását Joseph Lane fejelte kapura, Újságh Miklós kapus bizonytalankodását Kertész II váltotta gólra. A MAC a maradék 2 percre vehemens ellentámadásba kezdett, azonban csak három szögletig jutott.
A második félidőt az MTK kezdte jobban, Szántó Károly hatalmas ziccerben a kapusba lőtte a labdát, majd az 59. percben összerúgótt Tóth Ferenccel, ezért Schubert játékvezető mindkettőjüket kiállította. A 66. percben az MTK jogtalan tizenegyeshez jutott, azonban Révész lövését Újságh lábbal hárította. A maradék 20 percet MAC-fölény és a durva játék jellemezte, több találat azonban nem esett, így az MTK megvédte címét. A kupagyőztes csapat a Knapp – Révész, Csüdör – Bíró, Károly, Vágó – Sebestyén I, Kertész II, Lane, Kertész I, Szántó összeállításban lépett pályára.
