Frédéric Chopin1., e-moll zongoraversenye az opus 11. számot viseli.
Chopin-Ary Scheffer festménye
Keletkezése-története
Chopin zongoraversenyeinek sorrendjét megtévesztő opusszámaik miatt az utókor felcserélte. Valójában az f-moll zongoraversenyt 1829-ben, az e-moll zongoraversenyt 1830-ban komponálta.
Chopin számára a zenekar csak másodrendű szerepet játszik, minden gondolatát zongorára fogalmazza. Versenyműveinek tutti szakaszai úgy hatnak, mintha a zongorán fogant gondolatokat a komponista, mintegy kényszerűségből vitte volna át az együttes hangszereire.
Az első tételt impozáns tutti vezeti be, amint a zongora belép, szinte nem szorul a zenekar támogatására.
A lassú tételt áthatja a zeneszerző magánéletét ez idő tájt felkavaró szerelmi szenvedély, gyengéd, ábrándos muzsika. A záró tétel megőrzött valamit a Mozart zongoraversenyek csillogó társalgási tónusából, de Chopin lengyel népzenei élményei is karakterisztikus színeket kölcsönöznek a tételnek.
Ismertség, előadási gyakoriság
A mű a legismertebb Chopin-művek közé tartozik. Hangversenyen, hanglemezen, vagy elektronikus médiákban viszonylag gyakran hallgatható darab. A második tételt (Romance − Larghetto) utcai muzsikusok előadásában (hegedű. mélyhegedű, gitár) felhasználták a Splash című film zenéjeként, továbbá szerepel a mű a The Truman Show című filmben, valamint Leonyid ZorinVarsói melódia című színdarabjában (Magyarországon a darab Törőcsik Mari és Sztankay István főszereplésével a Katona József Színházban került előadásra, Budapesten).
Források
Pándi Marianne: Hangverseny-kalauz II. Versenyművek (Zeneműkiadó, 1973)
