Észtország budapesti követeinek és nagyköveteinek listája
Magyarország 1921. február 24-én elismerte Észtország függetlenségét,[1] az első követ feltehetően Aleksander Hellat(wd) – későbbi észt külügyminiszter – lehetett, akit azonban 1923-ban külügyminiszterré neveztek ki, így megbízólevelét visszavonta[2] majd két évvel később ugyanő lett az észt követ, ám az 1925 előtti időszak nincs pontosan dokumentálva. Hellat még varsói követként volt akkreditálva Magyarországon, utóda, Karl Tofer már Rómából intézte országa Magyarországgal kapcsolatos ügyeit. Tényleges budapesti követség csak 1935-ben (feltehetően május első napjaiban) nyílt, és két éven át betöltetlen maradt a követi poszt.[3]
A rendszerváltást követően évekig a bécsi észt nagykövet volt akkreditálva Magyarországra, s noha 1999 júliusában[4] megnyílt a budapesti észt nagykövetség, csak 2006-ban nevezték ki az első olyan észt nagykövetet, aki Budapesten teljesítette szolgálatát. A magyar fél 2014-ben bezárta tallini nagykövetségét, így az észtek is visszavonták diplomatájukat, és 2018-ig a mindenkori osztrák követük volt akkreditálva Magyarországon. 2018-ban a képviseleteket kölcsönösen újranyitotta a két ország.
A legtöbb esetben csak a megbízólevél átnyújtásáról maradtak fenn hírek, a kinevezés és a megbízatás megszűntének dátumáról nincs pontos adat. Az 1930-as évekig a követek nevét lefordították magyarra vagy angolra, így hivatkoztak rájuk a lapok – ezeket a neveket zárójelben közöljük.
↑Észtország új követe. Turán, XI. évf. 1–4. sz. (1928) 61. o.
↑március 19-én adta át megbízólevelét új helyén, Prágában: Prága, március 19. MTI hírek, (1931. március 19.) 39. o.
↑visszahívólevelét az utóda adta át Budapesten július 2-ánAz észt követ átadta megbízólevelét a kormányzónak. Budapesti Hírlap, LI. évf. 147. sz. (1931. július 2.) 8. o.
↑Az észt követ átadta megbízólevelét a kormányzónak. Budapesti Hírlap, LI. évf. 147. sz. (1931. július 2.) 8. o.
↑Johan Leppik észt követ átnyújtotta megbízólevelét. Nemzeti Újság, XIX. évf. 116. sz. (1937. május 25.) 10. o.