Duna World (2016. szeptember 13., 11:25, kedd; 2018. július 3., 11:20, kedd; 2018. július 4., 2:30, szerda; 2019. július 4. 11:20, csütörtök; 2019. július 5., 02:20, péntek)
Bemutatására 1989. október 12-én, csütörtökön a Magyar TelevízióTV1 csatornáján 20.05-ös kezdettel került sor a Budapesti Művészeti Hetek keretében.[2]
Az éjszaka a huszita háborúk időszakában történt esemény elevenedik meg az otthonában, amelyet elképzel, és hajnalhastakor a szereplők eltűnnek,mint a kámfor.
„Az éjszaka című tévéjáték Az áruló változata, ezt láttuk előbb, majd másnap hallhattuk azt a beszélgetést, amit még áprilisban vettek fel.[3] Jobb lett volna fordítva, mert Sánta világos, emberségtől áthatott szavai, melyek akár vezérfonálul is használhatók napjainkban, jó bevezetést jelentenek műveihez. Egy nagy írót és felelősségtől áthatott igaz embert hallhattunk, s közben mégis csak arra kellett gondolnunk, miért kellett fél esztendeig várni Sánta Ferenc vallomásának vetítésével, pedig az elmúlt hónapokban sokat segíthetett volna az útkeresésben, az eszmék tisztázásában, a követésre érdemes gyakorlat kialakításában. Sánta Ferenc az elmúlt negyven esztendőt foglalta össze, annak minden tanulságával. A forradalom figyelmeztetett, aminek 1945-ben is tanúi voltunk, mindig történelmi szükségszerűség eredménye, amelynek megvan a maga etikája. Nálunk munkások, parasztok történelmi felelősségtudattal fogtak sorsuk intézéséhez, ezt árulta el Rákosi és csoportja, ezt számolta fel a sztálinista gyakorlat. A forradalom etikáját felváltotta az önkény, a politikai kizárólagosság, márpedig minden monopólium a butaság szervezett formája, amelyben nincs helye az értéknek, a kontraszelekció szabályoz mindent, s többé nem a szabadság az uralkodó eszme, mert a parancsuralom nem tűr ellentmondást.
1956 után Kádár is, külső ösztönzésre, a forradalom ellen fordult, megtartotta a régi berendezkedést, ami a kontraszelekció fenntartását jelentette. A szabadság és reform, mondta Sánta Ferenc, egymást feltételező fogalom, minden jó a szabadságból ered, de a szabadság – s ezt megismételte – az erkölcsi normák betartását jelenti, a szabadság nem kötetlenség, önkény, mert a szabadság megértést is jelent, a más vélemény tiszteletben tartását, tehát divatos szóval tolerancia. Megszívlelendő szavak, méltók immár klasszikus értékű művei, a Húsz óra, az Ötödik pecsét, Az áruló szerzőjéhez. Sánta munkásságában a központi gondolat a szabadság kérdése, erről szól az Éjszaka is, melyben a történetnél, magánál a cselekménynél fontosabb a szituáció, ami válaszút elé állítja hőseit. A történet a huszita háborúk idején játszódik, de történhetnék a keresztes háborúk korában vagy Mohács után, mert az ember számára a végső dilemma az, hogy sorsa politikai érv lesz, s végtére közömbös, kiknek oldalán áll Václáv Jásek és Jan Zsitomir, mert akkor is egymás ellen játsszák ki őket, ha helyet cserélnek. A Paraszt pedig, aki tehetetlenül vergődik a hatalmi szándékok között, úgy védekezik, ahogy tud, megszökik a harcból, hogy felszánthassa földjét, s ha úgy adódik elhajtja a katonák lovát, mert fontosabb számára, hogy enni adhasson mindig éhező családjának. Keserű parabola Sánta Ferenc története, amelynek középpontjában a múlt árnyait idéző író áll, nem az igazságtevés, hanem az igazságkeresés tiszta szándékával. Jó a tévéváltozat, a rendező Gaál Istvánt, aki a forgatókönyvet is írta, a nagy mű iránti alázat vezette, filmje nem több és nem is jobb, mint Sánta alkotása, hanem annak ábrázolása, s ez legfőbb erénye. A szereplők is ezt szolgálják, Tolnai Miklós, Papp Zoltán, Rátóti Zoltán, Nagy Attila, Almási Albert. Az éjszaka bemutatója így lett a Budapesti Művészeti Hetek emlékezetes eseménye.”[4]
