Ármány a nyelvújítás óta létező szó, az armanus (= ármányos, gonosz) szóból.^[1][2]

Egyesek a szót az ősmagyar hittel kapcsolták össze, amelyben gonosz, ártalmas szellemet, istenséget jelent, aki minden jót gátolni törekszik, legfőbb ellenfele az Öregisten.^[3] A kereszténységben az Ördöggel, sátánnal azonosították.

A zoroasztrizmus Ahrimánjával való szóalaki hasonlósága véletlen, de ugyancsak tartalmi összefonódást eredményezett, mivel az szintén egy ártó, gonosz szellemlény, a rossz megszemélyesítője. Több magyar szerzőnél is megjelent az Ármány-Ahrimán azonosítása.

Vörösmarty Mihály: Zalán futása című eposzában Hadúr ellenfele, a honfoglaló magyarok ellenségeként fellépő istenség.

Arany János Buda halála című művében is megjelenik, mint az álnokság, a gonoszság megtestesülése.^[4]