Az államalkotó rovarok(euszociális rovarok) a rovarok(Insecta) egyik nem származástani alapon, hanem életmódjuk alapján összevont csoportja. Képviselőik főleg a hártyásszárnyúak(Hymenoptera) rendjéből kerülnek ki, de a konvergens evolúció eredményeként ilyenek a csótányok(Blattodea) rendjébe tartozó termeszek(Isoptera) közösségei is. A hártyásszárnyúak között az együttélésnek ez a fejlett formája a hangyák mellett:
Maga az „euszociális együttélés” ennél lényegesen tágabb értelmű kifejezés; más változataira rendszertanilag egészen távol eső csoportokban is találunk példákat; ilyenek az emberi társadalmak is.
Közös sajátosságaik
Valamennyi ilyen fajra jellemző:
a fejlett ivadékgondozás,
a polimorfizmus (kasztok),
a generációk együttélése,
a reproduktív munkamegosztás és
a vegetatív egyedek munkamegosztása, illetve együttműködő viselkedése.[2]
Többalakúság
A polimorfizmus lényege, hogy a közösségben különböző feladatokra specializált és ezért eltérő testalkatú imágók élnek együtt; ezek az úgy nevezett kasztok.
Általános csoportjaik:
a szaporodóképes
hímek és
nőstények, valamint
a nőivarú, de általában fejletlen petefészkű dolgozók. Ez utóbbi kaszton belül különféle, ugyancsak feladatorientált alkasztok (például katonák) alakulhatnak ki.
Generációk együttélése
A generációk együttélésének jellegzetes eleme, hogy az egyedek az „euszociális gyomor” elve alapján kölcsönösen etetik egymást. Ezen túl egyes dolgozók gondoskod(hat)nak a petékről és a lárvákról, mások táplálékot gyűjtenek, hogy etessék előbbieket és az ivaros kasztokat stb.
Idegen fajok bevonása
Egyes közösségek működéséhez más fajú élőlények (többnyire rovarok vagy gombák) közreműködése is szükséges — vagy éppen ellenkezőleg, el kell azokat viselniük. Ezek vagy saját akaratukból csatlakoznak a közösséghez, vagy éppen annak ellenére, mivel az együttélés módja rendkívül széles skálán változik a szimbiózistól az élősködésig.
.JPG)
